Bocs' hogy csak most reagálok, de így alakult. Hát, igen... én is hasonlóan látom ezt. Amikor megvettem a lemezt, és először meghallgattam, iszonyatosan ledöbbentem. Egyedül a Frantic volt ami tetszett és kész. Aztán nem tudom (illetve tudom) miért de olyan dühös lettem, h egy load re-load után megint itt egy "csalódás album", h addig, addig kezdtem erőltetni, hallgatgatni, megrágni, emszteni, míg én is elkezdtem felfedezni egy két nagyon tuti témát és riffet majd ott tartottam, hogy teljesen megszoktam. (jó mondjuk a hangzás főleg a dob [mintha Lars egy fakanállal ütné a fazekat] nagyon nem tetszett a fülemnek.) Kb. egész nyáron át hallgattam, de azóta pihentetve van, tehát nem az a típusú lemez, ami visszajáró vendég a CD lejátszómba. És valószínűleg ez az erőltetett "megszeretés" is csak azért volt, mert egy Metallicáról van szó, egy kisebb zenekar ugyanilyen lemezét, már nem is tudnám, hogy valaha létezett-e vagy sem.  És ez a szomorú, hogy már a Metallica is olyan zenekarrá vált, h a nevével adja el a zenéjét, nem pedig annak minőségével.

Egyébként megvettem a SKOM egyik maxi CD-jét, melynek bonus track-jeként rajta van maga a SKOM szám, de normál keverésben, azaz úgy van a dob is felvéve, úgy szól, mint a Fekete albumon. Az egész szám dinamikája is sokkal tutibb, tehát biztos sokat javított volna az egész album megítélésén, ha eleve így jön ki. De hát ez már megint a "jó öreg" dilis Lars Ulrich ötlete (is) lehetett, hogy meg kell a hártyát a dobokon lazítani, mert akkor "trendibben" szól. Ő tudja...

egyébként nekem a Shoot me again és a Sweet Amber az, ami még "nagyon" bejön a Frantic mellett.