kicsit hosszabban a prostítúcióról, kell hozzá egy pohár tiszta víz:
kizárólag
férfiak, akár heteroszexuális, akár homoszexuális
prostitúcióról van szó. Láthatóvá tételük nemcsak
arra irányítja a figyelmet, hogy kik is konkrétan ezek
a férfiak, hanem más nyilvánvaló kérdésekre is. Mi
az a szemlélet, amely lehet ˝ové teszi a prostitúció
gyakorlatát? Mennyiben osztja a férfitársadalom ezt
a szemléletet? Lehet, hogy a prostitúció puszta léte
ill. annak tagadása, hogy a prostituáltak a férfiuralom
tragikus sorsú áldozatai, egyfajta biztonságot ad a
férfitársadalomnak?
A prostitúció a férfiuralomnak, mint társadalmi, s˝ ot
civilizációs rendnek a legalapvet ˝obb feltevéseit intézményesíti.
A férfiak szocializációs folyamatába láthatatlanul
beépül a bizonyosság, miszerint nemük révén
joguk van a környezetük, a mindenki számára adott
tér és id ˝o felett rendelkezni. Ez a n˝ok testére és a
szexualitásra is kiterjed. (Innen már adott a lépés,
hogy ami jog, azt jogos akár er ˝oszakkal is megszerezni
vagy meg˝orizni. . . ) Az ezeken a feltevéseken
alapuló társadalomban férfiérdek a prostitúció fennmaradása.
Ezt mutatja az a tény is, hogy bár a férfiak
többsége nem veszi igénybe a prostituáltak szolgáltatásait,
mégis (legalábbis hallgatólagosan, gyakran
pedig aktívan is), hozzájárul a prostitúció fenntartásához,
védelmébe veszi annak gondolatát.
A prostitúció azonban nem egy gondolat. A prostitúció
száj, hüvely és végbélnyílás, amelyet egy férfi a hímvessz
˝ojével, néha a kezével, néha valamilyen tárggyal
penetrál, hogy aztán egy másik, majd egy újabb és
újabb és újabb és újabb férfi, egyik a másik után
újra és újra ezt tegye. A prostitúció egyik hajtóeleme
a n˝ogy˝ ulölet, az agresszivitás, amely egy férfit egy
prostituált megkeresésére és használatba vételére
késztet, a mély megvetés, amely egy emberi életet
néhány szexuálisan kihasználható lyukká redukál és
amellyel egy férfi azt tesz, amit akar. A n˝ok szexuális
eltárgyiasítása az elembertelenítés folyamata, amely
el ˝orevetíti annak végkifejletét, a nemi er ˝oszakot. Ezt
intézményesíti a prostitúció, hiszen a kliens olyasvalamit
szerez a prostituálttól (aki valójában nem választotta
az éppen vele való szeretkezést), amit egyébként
csak er ˝oszakkal tudna elérni. Az er ˝oszak tényét a
kliens (és a társadalom) két módon titkolja önmaga
el ˝ ott: egy infrastruktúra és az azt m˝uködtet ˝o stricik, ill.
pénz közbeiktatásával.
A prostitúcióban, ugyanúgy, mint a csoportos, vagy
háborús helyzetekben el ˝ oforduló tömeges meger˝oszakolásokkor,
férfiak arra használják a n˝ok testét,
hogy egymással kommunikáljanak és kifejezzék azt,
ami összeköti ˝oket. Ez valójában nem más, mint az,
hogy ˝ok nem n˝ok. Egy férfi többek között azért tud
prostituáltat találni, mert ˝oel˝ otte már jártak nála más
férfiak és ˝outána is fognak. Így válik a prostituált,
alias a meger˝oszakolt n˝o teste a férfiasság közvetít ˝o
közegévé, amelyen keresztül férfiak megosztják egymással
szexualitásukat, tettekben és szavakban. Nem
véletlen, hogy a partnereiket bántalmazó férfiak a
prostituáltakat idéz ˝o szavakkal („te ringyó”, „te szajha”
stb.) szokták kísérni a rúgásokat és az ütéseket.
