MUMU
csak neked:

Ugyanakkor történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy szerte a világon, így pl. Európában a görög-római időktől egészen a múlt század végéig, Indiában és főleg Kínában nagyon gyakori volt a csecsemőgyilkosság, mint elterjedt viselkedési szokás. Valószínűleg az infanticiditás intézménye egy olyan kulturálisan kialakult szokás, aminek semmi köze sincs a génekhez, s nem tudatos megfontolások eredményeként, hanem olyan kulturális hatások szocializációja (vallás, rituálék, eredetmítoszok) során alakult ki, amelyek megnövelték az adott társadalom és gazdaság működésének hatékonyságát. A kulturális ökológusok szerint a csecsemőgyilkosságok - melyek szinte kivétel nélkül leánygyilkosságok és a felső osztályok illetve kasztok sajátja -, két "célt" szolgálnak. Először is csökkentik az egyedszámot, s ezzel elejét veszik a népesség túlszaporodásának, másodszor pedig növelik a populációban a hadrafogható férfiak számát, ami biztosabbá teszi a háborúk kimenetelét. "Miután 561 társadalmat megvizsgáltak, azt találták, hogy ahol intenzív csatározások folynak, ott átlagosan 128 fiú esett 100 leányra, míg a békében élő társadalmakban ez az arány 106/100 volt." (Bereczkei, ibid. 97.o.) Mindez persze nem mond ellent a szociobiológiának, sőt a koevolúció jelenségére hívja fel a figyelmet. A szelektív gyermekgyilkosságok ugyanis, mint kulturálisan létrejött szokások, biológiailag nagyonis sikeresnek bizonyultak. A fiúgyermekek preferálása a felsőbb osztályok körében, nyilván a vagyont, a hatalmat megtartó célzattal alakultak ki, hisz a fiú védi és növeli a család illetve csoport gazdasági és politikai pozícióit, míg a leánygyermek házasságával veszélyeztetheti családja hatalmi egyensúlyát (hozomány, birtokaprózódás). Egyfajta pozitív korreláció létesült a nemek szociális kívánatossága és reproduktív értékessége között. Ez az összefüggés a koevolúció termékeny elméletéhez vezet, de mielőtt rátérnénk, egy másik, szintén a szaporodással kapcsolatos problémát kell körüljárnunk. Modern társadalmi keretek között, a fogamzásgátló eszközök széleskörű alkalmazása óta tulajdonképpen a szexualitás és a gyermeknemzés között nincs szoros korreláció. Egy nő fogamzóképes idejében átlagosan négyezerszer szeretkezik, ebből átlagosan két szeretkezés jár fogamzással.