még annyit a filmhez, aztán tényleg befejezem a témát:

 

már a német lapok is lehúzzák, mai népszabiban olvasható. nekik is ugyanaz  a bajuk vele, mint a mieinknek: szirupos hollywoodi holokausztfilm. Morricone zenéjét szintén nem idevalónak tartják, meg hogy Ketész Imre regénye megfilmesíthetetlen.

(pedig biztos nem beszéltek össze). persze vannak róla jó kritikák is.

 

szerintem legjobb a könyvet elolvasni, abban nem lehet hibát találni, tényleg remekmű. éppen ezért kapott Nobel-díjat, mert a holokausztot másképp, más szemszögből mutatja be, mint az addig megjelent irodalmi művek. joggal elvárható lett volna ez a filmtől is, de hiába. talán egyszer valaki más megcsinálja (egy filmes zseni).

 

----------

 

ezért nézek én már szinte csak ázsiai filmeket, elsősorban japánokat, és néznék még koreaiakait is. ők nem kendőzik el a valóságot, mint mi nyugatiak. náluk a dráma az kőkemény, csak bírja az ember idegrendszere és gyomra. teljesen más dramaturgiai technikákkal dolgoznak, minden meglepetésszerű, kiszámíthatatlan, nem úgy mint a hálivúdiakban, ahol az első öt perc után bealszik az ember, mert lehet tudni a film végét. meg ahogy a különböző filmes műfajokat keverik, az meg aztán egészen elképesztő. mondjuk itt is van érzelmesség, de általában nem arra hajaznak.

viszont a hongkongiak színvonala az utóbbi években eléggé visszaesett, sajna még az akció műfajban is.

 

Nine Souls................, nagyon ütős!     boldog vagyok, hogy láttam.