Teszek rá, hogy mit gondolnak a kritikusok. Hogy szépen fogalmazzak. Kritizálni a legkönnyebb. Nekem tetszett, ezen túl pedig nem érdekel, hogy hány embernek nem. Vannak egy páran olyanok is, akik pl. nem szeretik Gacktot, de ez engem hol érdekel???

Már nagyon régóta vártam a Sorstalanságot, és nemhogy nem okozott csalódást, de miután megnéztem, legalább egy egész napig csak az járt a fejemben. És olyan nyomasztó érzés volt, hogy akár velem is megtörténhetett volna.

Azt kritizálják itten, hogy mennyire nem jött át, hogy ebben az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy ettől még nem állt meg a világ. Szerintem más sem jött át, csak ez. Persze minden embernek más jön le, de attól, hogy neki egy kicsit más jött le, még nem kéne porig alázni. Nade, mondom, végülis nem érdekel komolyabban. Csak egy kicsit irritál, ha ilyen durva kritikát olvasok egy ilyen szép filmről.

Mikor Gyurka hazajött a táborból, az ellenőr kérte a jegyét, és meg akarta büntetni, amiért nem volt neki. Ezt kihagyták a kritikából, és még sokminden mást is. Éppen ezért nem olvasok SOHA filmkritikákat, mert nekem általában épp azok a filmek tetszenek, amiket jól lehúznak. Bár emilyen fordított logika alapján lehet, hogy érdemes volna. :)