Kezded újra. Már megválaszolták sokan, köztük én is, pár hozzászólással alább.

 

A haza fegyveres védelme nem a háborúvesztő klerikofeudális monarchista elit kiváltsága, hanem minden baloldali hazafié is.

 

Ellenkezőleg, a háborúvesztő klerikofeudális monarchista elit éppen a megszállókkal kötögette a paktumait azidőtt szegeden és másutt, majd francia és román szuronyok védelmében vonult be a bűnös városba. Egyetlen pisszenés nélkül aláírta a békeokmányt, miközben itthon már buzgón dolgozott a saját felelősségének az eltusolási mítoszain és afélfeudális rendszer maradványainak újraépítésén, majd később egy újabb, milliós vérveszteséggel járó katasztrófába vitte bele az országot, részben önakaratból, túllihegve és erkölcstelenül, miképpen azt Teleki gesztusa is igazolja.

 

A Kun Béla népe és a Szent István népe féle ótvaros történelemhamisítás, amíg tovább mérgezi ezt az országot, piszkos aktuálpolitikai érdekekből, addig ennek az országnak és nemzetnek nem lesz valós önszemlélete és öndefiníciója.

 

És hogy határainkon kívül álltunk, az nem jelent semmit a tekintetben, hogy a háborút elvesztettük és hogy a teljes hadigépezet, utánpótlás, és maga a hadviselő állam összeomlott...na de nem kezdem újra.

 

Illúzió az, hogy ilyen helyzetben egy megszűnt államban meg lehetett volna valósítani bármilyen nemzeti ellenállást. A Vöröshadsereg éppen ezt próbálta meg, pár hónappal később, olyan ideológiai-gazdasági alapon, amelynek révén jelentős számú fegyverét eldobált és szétszéledt volt monarchia-katonát újra fegyverbe tudott szólítani.

 

A meg nem szűnt, csak megváltozott államformájú és sokkal jobb állapotú hadsereggel rendelkező német állam se tett egyetlen sikeres érdemi lépést sem a határdiktátumok megváltoztatására. Viszont, mint a magyarok, otthon már gyártották a Dolchstoss-teóriát, a maguk felelősségének eltusolására.