Mi is csak szebb nevet adtunk a háborús vereségünknek.

Ha lecsupaszítjuk a tényeket az ideológiáktól, akkor az esett meg, hogy a múlt évszázadban két alkalommal is rossz lóra tettünk, és mindkétszer elvertek bennünket alaposan.

És utána jött a büntetés, - mint ez a történelemben ez már csak lenni szokott.

Viszont az elsö világháború is és a második is felszabadulást is hozott a társadalom egy igen jelentös részének.

Az elsö világháború a nemzetiségeknek hozott felszabadulást a magyar szupremácia alól, és akik így létrehozhatták saját nemzetállamaikat, a második világháború pedig a zsidóságnak a megmentést, a társadalom legszegényebb rétegeinek pedig egy valóságos felszabadulást hozott a féktelen és mértéktelen kizsákmányolás és nyomor alól.

Tán eretnek gondolatnak tünik, de igaz: még a Rákosi rendszer is jobb volt a zsellérnek és a nincstelen prolinak, mint a Horthy rendszer.

Ezért aztán én igen nevetségesnek tartom, hogy a két vesztes háborúba rohanó magyar "úri középosztály" örököse, a mai magyar jobboldal egyátalán ki meri ezzel a témával kapcsolatban nyitni a száját, ahelyett, hogy csendben siratná millión felüli magyar áldozatát elödeik rövidlátó és agresszív politikájának.

Nevetséges a szovjet katonákra mutogatni, - hálásnak kellene inkább lenni azért, hogy azok után, hogy két teljes magyarországnyi embert, - anyáikat, gyermekeiket - veszítették a háborúban, nem lötték halomra azt, aki a szemük elé került.

Természetesen az ember szolidáris a népével, és sajnálja, hogy a mai szájtépök elödei, a korabeli "hazaffyak" belerángatták az országot az eleve vesztes háborúkba.

Aki azt hiszi, hogy nekem nem számít a Makónál elesett nagybátyám, az egy hülye és aki azt hiszi, hogy az a magyar agy, amelyik kritikátlanul kezeli a múltat és csak az a magyar szív, amelyik Horthyért, Sztójayéer, Szálasiért dobog, - az s áll messze ettöl a kategóriától...

:O)))