Először is, "magyar katonák", abban az értelemben, hogy "magyar hadügyi vezetés által irányított és kizárólag a magyar államra felesküdött katonák" nem voltak. Az Osztrák-Magyar Monarchiának voltak magyar vezénylési nyelvű alakulatai, jelentős kisebbségivel és gyakorlatilag a közös hadvezetésnek alárendelten.

 

Na most az az állam és az a hadvezetés megszűnt, mire a katonák hazaértek volna. És hogy hol szenvedtek vereséget? A lényeg az, hogy a háborút veszítették el, és megszűnt az államgépezet, a hadvezetés, egyáltalán, mag az állam és az elszakadni kívánó nemzetiségek támogatást élveztek a győztesek részéről.

 

És ez a lényeg: a szerb és a román és az újonnan alakult cseh-szlovák állam a háború győzteseinek támogatását élvezte, míg a magyar állam felbomlott és vesztesként fejezte be a háborút, kivérzett hátországgal, hadtápvonalak nélkül, pénz nélkül, míg a másik oldalon ott volt, ha szükség lett volna rá, akár a teljesen friss amerikai haderő is, amely a fegyverszüneti rendelkezések folyományainak megszegőivel szemben irgalmatlanul fellépett volna.

 

És az antant véresen vert volna le minden ellenállást Közép-Európában és adott volna katonát hozzá, ha szükség van rá, mint amiképpen, mint mondtam, Oroszországban meg is tette, de nem lett volna szükség rá.

 

Egyetlenegy politikai és katonai alakulatnak volt csak bátorsága hozzá, hogy szembeszálljon a békediktátummal ( a székely hadosztály szórványos, de hősies ellenállásán és a lajtabánsági, gyorsan kipukkadt különítményes kalandon túl), és az a Vöröshadsereg volt.

 

Mindenki más szájalt és lapított, és gazsulált és közben uszított és kereste a bűnbakot, a zsidót, a forradalmat, az erkölcsi fertőt, a szabadkőműveseket, a különféle Homo Regiusok és Fővezérek és különítmények. és gazsuláltak és aláírtak és lapítottak.

 

De hát ezt mindenki tudja, csak a csaba-királyfi mesét úgy lehet fenntartani, hogy Károlyira próbálnak mutogatni, meg a "tőrdöfésre", meg a kommunistákra, holott köztudomású, hogy Károlyit maga az uralkodó nevezte ki a forradalmi tömegek kívánságára. De hát akinek a világképébe nem fér bele egy vesztes háború utáni magyar baloldali fordulat, csak az, hogy a szenegáli katonák árnyékában üldögélő Horthy, miután természetesen átadta a haditengerészet teljes megmaradt anyagi álományát a győzteseknek, itthon táncoltatja a lovát, megfékezi, immár román szuronyok védelmében, a bűnös Budapestet, majd természetesen pisszenés nélkül aláírja a békeszerződést, miközben Magyarországon nekilátnak annak a bűnös, gyenge és buta irredenta kampánynak, az ereklyés országzászlótól Radomér királyfin át a náci szövetségig, amely ma is szedi az áldozatait, reméljük, utolsó böffenése az állampolgársági szörnyszülemény volt.