Előbb én is "sz"-nek olvastam a függőleges vonalat, de úgy nem stimmelt.

 

Az "r"-nek viszont van egy rövidebb változata is a székely írásban, amit eredetileg egy ferde - jelnek szoktunk meg. Ez itt és most nem rövid, hanem hosszú és nem ferde, hanem függőleges. Furcsa, de következetesen alkalmazza.

 

Abban az időben szinte mindenkinek saját ábécéje volt. Ez adja az olvasás szépségét most.

 

Van másik eltérés is a jelhasználatban: az "l" betűt úgy írja, mintha "g" lenne (azaz nem két, hanem csak egy "segédvonalkája" van). 

 

A második jel pedig egy ligatúrának tűnik, azaz nem "b", hanem "bt". A "zs"-ről pedig most hallottam, hogy "s"-ként is használták egykor és néha (a rovásnaptárban a nevek végén, de a nikolsburgi ábécében is sch-nak is jelölték).

 

Tehát az első szó ZS BT (azaz "zsebet", vagy "sebet"), ha csak ebből a két jelből áll a szó.

 

A második szó simán kibetűzhető:  A Z O N

 

A harmadik szó: K R I ST U S N A K

 

Innen folytatódik az, amit már ismerünk: Annianak vér zerint ...

 

A teljes, eddig tárgyalt szöveg tehát: Sebet azon Kristusnak annianak vér zerint ...