Népszabadság cikk részlete:

Andrej Hlinka életútját azért is érdemes felvázolni, mert a magyar történelem egyik tragikus epizódja fűződik a nevéhez. Sok tanulsággal szolgál az is, hogy milyen mítoszok és túlzások fűződnek a nevéhez, s halála után miként éltek vissza a nemzeti egyenjogúságot, autonómiát követelő eszméivel. 1898-tól haláláig Rózsahegy plébánosa volt. Politikai pályafutását a Zichy-féle Katolikus Néppártban kezdte. Később határozottan szembeszállt az erőszakos elmagyarosító törekvésekkel, főleg az elhíresült Apponyi-iskolatörvény következményeivel. Miután a már létező Szlovák Nemzeti Pártot sem találta eléggé radikálisnak, alapító elnöke lesz a Szlovák Néppártnak. Egyre erélyesebben lép fel a szlovákság nemzeti érdekeinek védelmében, ezért Párvy Sándor szepességi megyés püspök két évre felfüggeszti lelkészi tevékenységét, a bíróság pedig kétévi fogságra ítélte. Időközben szülőfalujában, a ma már Rózsahegyhez tartozó Csernován elkészült az a templom, amelyet Andrej Hlinka kezdeményezésére építettek. Ekkor a helybeliek azt kérték a püspöktől, hogy földijük és kedvelt papjuk szentelhesse fel az épületet. A legújabb történelmi kutatások szerint az illetékes esperes hajlott arra, hogy Hlinka ott lehessen az ünnepségen, ám ő akkor éppen csehországi előadókörúton járt, s nem volt hajlandó hazatérni. Minderről azonban a feldühödött tömeg semmit sem tudott, s ezért nem akarta beengedni a faluba a szertartásra érkező egyházi és világi személyiségeket, s a velük érkező, magyarbarát hírében álló, itteni szolgálatra kiszemelt papot. Már-már tettlegességgé fajult az ellenállás, amikor csendőrsortűz dördült. Kilencen azonnal az életüket vesztették, hatan pedig nem sokkal később haltak bele súlyos sérüléseikbe. A csendőrség brutális fellépése óriási felháborodást váltott ki Európában. Björnson norvég író és Seton-Watson brit történetíró és publicista e véres esemény hatására kezdte végérvényesen és mind keményebben bírálni a Monarchia nemzetiségpolitikáját, s az államalakulat megszűntetése mellett szálltak síkra. Hlinkában fokozatosan érlelődött a felismerés, amelyet az első világháború végén, a szlovák politika képviselőinek túrócszentmártoni (Martin) titkos tanácskozásán mond ki: -- Az ezeréves házasság a magyarokkal nem sikerült. El kell válnunk egymástól – hangoztatta, s hitet tett a csehek és a szlovákok közös állama mellett, egyenlő az egyenlővel elv alapján.