Rákönyököltem az Escape gombra, és elszállt a válaszom...

Megpróbálom újra, csak a lényeget.:-)

Többnyire azokat a zenekarokat említettem az utóbbi időből, amelyeket te dicsértél a fórumon. Egyébként való igaz, hogy a kevésbé futtatottak nevét nem jegyzem meg, mert ezekből 12 egy tucat. (Lásd a Green Day-alteregókat a kabarészámba menő basszusgitárosaikkal, akik egyenmozdulatokkal csapkodják hevesen a húrokat. Ettől jobban szól?)

"abban nyilván igazad van, hogy én sem ismerem behatóan a kedvenceidet, bár annyira épp igen, hogy eldöntsem, nem érdekelnek."

Ugyanezt tudom nyilatkozni az utóbbi 10 év zenekaraival kapcsolatban. Annyira ismerem őket, hogy felmérjem a színvonalukat.

"azt se tudom, miért jössz eladási statisztikákkal, mert az ilyen öröklistákon egy csomó szar is van, sőt, főleg az."

A HOSSZÚ TÁVÚ statisztikák egyáltalán nem a gagyi fokmérői. A legnagyobb példányszámban eladott albumok listáját olyan zenekarok darabjai vezetik, mint a Simon & Garfunkel vagy a Fleetwood Mac. Egyiket sem nevezném szarnak. Ellenben az általad említett "nagy 80-as klasszikusok" (a zeneileg minősíthetetlen Motörhead, vagy a rossznak éppen nem monható Jesus and Mary Chain) nem rúgnak labdába manapság. Az értékáló zenéket az évek múltával is hallgatják az emberek.

A statisztikára azért volt szüksége, mert egy citált üzeneten keresztül azzal támadtad (többek között) Oldfieldet, hogy túlértékelik. Visszakérdeztem, hogy kik, és mihez képest, hiszen tudomásom szerint mind szakmai berkekben, mind a közönség részéről (statisztika!) nagyra becsülik a munkásságát. Egyébként megnéztem, hogy az Oldfield-topikban szerepel egy hozzászólásod, amelyben gúnyosan megjegyzed, hogy milyen színvonalas ez a zene. Az, hogy neked nem tetszik, nem alap arra, hogy kétségbe vond a színvonalát, értékét.

"ettől még nekem ötvenes faszik ugranak be róla, sajnálom."

Akkor is, ha tudod, hogy sok fiatal hallgatja. Érdekes képzettársítás. Komolyan mondom, úgy gondolkodsz a zenéről, mint a középiskolás fiatalok. Ők legtöbben nem a zene élvezetéért hallgatnak bizonyos lemezeket, hanem azért, hogy ezzel is igazolják egy-egy (általánosabb értelemben vett és a fiatalkori lázadás megnyilvánulását jelképező) divatirányzathoz történő tartozásukat. A zene is csak egy eszköz az öltözködés, a beszédstílus stb. mellett.

Te is görcsösen próbálod összekötni a társadalmi csoportokat a muzsikával. Az igazi zenerajongó nem foglalkozik a külsőségekkel ("ha x zenéjét hallgatom, és x-hez hasonlóan öltözködöm, akkor én is trendi fiatal vagyok"). Ha 20 évesen Yes-t hallgatsz, nem változol 50 éves emberré, és fordítva, ha 50 éves vagy nem kell feltétlenül Yest hallgatnod. Az ellenkező felfogás az egyéniségét vesztett ember életfilozófiája.

"a Kraftwerk mennyire egyszerű volt már, nem?"

Innováció, ahogy te is rámutattál. Hogy a már említett zenekaroknál maradjunk, az Oasis pl. mit újított a zenén? Még a Beatles koppintása sem új a Nap alatt...

"a Pistolst már szóba se hozom, pedig az elmúlt 25 évben "kicsit" többen vettek gitárt a kézbe az ő hatásukra, mint Carloséra."

Meg is látszik a színvonalon.