Bár az egész filmet még nem láttam (s az alkotók ismeretében, nem is vagyok rá olyan nagyon kiváncsi), a Hír TV-ben láttam jó pár további részletet a filmből, s azok csak megerősítettek abban, amit a szerzők alapján gondoltam róla, s ami már a különbőző filmkritikák is jeleztek.

 

Nagyon nagy bajnak tartom azt, ami mostanság Trianonnal és a határon túli magyarokkal, azoknak az őszinte érzelmeivel és fájdalmával történik.

 

A történelmi Magyarország két ok miatt hullott szét: az első oka az volt, hogy elveszítettük a világháborút, a második, a még fontosabb ok az volt, hogy majdnem 50% nem magyar nemzetiségű élt az országban, akik szétfeszítették Szent István birodalmát. Nyilván a t. címzettek is tudják, hogy 1720-ban, kétszáz évvel a trianoni béke előtt a történelmi Magyarország lakosságának 30-35%-a (!) volt magyar, s Erdélyben a román többség már a XVII-XVIII. században létrejött. Kész csoda, hogy a történelmi Magyarország, magyar hegemónia alatt 1918-ig kibírta. (Csehszlovákia és Jugoszlávia alig 70 évig bírták!) Ezt minden valamire való magyar politikus és gondolkodó akkor is tudta és ma is tudja.

 

Ha a Habsburg-monarchia nem szenved háborús vereséget, s nem omlik össze az ország, akkor nincs megalázó békeszerződés, de az országot a történelmi határai között valószínűleg akkor sem lehetett volna fenntartani, a korábbi – 1914 előtti – viszonyai között pedig, egész biztos, hogy nem. Többé-kevésbé a 1920-ban megállapított határokat kitűző térképek készültek nemcsak Párizsban és Szentpéterváron, hanem Berlinben, sőt még Bécsben is, Ferenc Ferdinánd trónörökös környezetében. Ezek már évekkel korábban előrevetítették egy a trianoni békéhez hasonló rendezés árnyékát. Ha a németek győznek az első világháborúban, akkor nincs Trianon, de könnyen lehet, hogy valami nagyon hasonló történik.

 

Sok mindent meg lehetett volna menteni, ha a magyar elit nem omlik össze 1919-ben és Károlyi nem olyan tehetségtelen, mint amilyen, de mindent egész biztos, hogy nem. Talán meg lehetett volna menteni Kassát, Nagyváradot, Szabadkát, de Pozsonyt már nehéz elképzelni, s Kolozsvár, meg a Székelyföld nagyon messze van ...

 

Aki ezekről nem beszél, az vagy tudatlan, vagy szándékosan ferdít. Nem tudom, melyik a nagyobb bűn.

 

Én személy szerint nehezen viselem el a mai jobboldali szövegek csöpögős érzelgősségét és a folyamatos ellenség-keresést. Nem vezet sehová annak az 1001-ik pusztába kiáltása, hogy Trianon igazságtalanság volt. Persze, hogy az volt, de a történelem folyása nem igazság, meg igazságtalanság, hanem erő, olykor emberi tehetség és nagyon sokszor szerencse kérdése. A filmből pont az nem derül ki, hogy mi és miért történt 1920-ban, miért hullott szét a történelmi Magyarország. A sugallt magyarázat, vagyis a kozmopolita liberális kapitalizmus „elnemzetietlenítő” hatása, a nemzetközi szabadkőművesség és a kommunista összeesküvés, valamint a „magyar-gyűlölet” nemcsak egyszerűen nem igaz, hanem veszélyes ön- és nép-ámítás, amire sajnos a magyaroknak mindig is hajlandósága volt, és ami annyi bajt okozott a történelem során. (Megjegyzem, hogy a liberális kapitalizmus „elnemzetietlenítő” uralma idején, 1867 és 1918 között növekedett a történelmi Magyarország területén a magyarság aránya 48%-ról 54%-ra!)

 

A történelmet nem lehet újra lejátszani, s az írástudók felelőssége pedig az, hogy ne is keltsenek ilyen illúziókat. Milosevic romba döntötte a hazáját és a folyamat akkor kezdődött, amikor a rigómezei csata 600 éves évfordulóján, 1989-ben meghirdette – mintegy – a történelem újra-írását. Nem sikerült, s halottak, tömegsírok, menekültek, elnéptelenedett egykori szerb városok és falvak, és romok mindenütt lett az eredmény. Sem a csonka-országban élőknek, sem pedig a határon túl élő magyaroknak nem tesznek jó szolgálatokat a politikai kalandorok és az emberek őszinte érzelmeivel játszó sarlatánok.

 

Ki kell mondanom, bűnös felelőtlenség mindaz, amit Nemeskürty, Raffay és Koltay a filmjükkel Trianon ügyében művelnek.