"ha mike oldfield eladott egy tonna lemezt, akkor ő milyen alapon nem kommersz?"

Barátom, te annyira felhúztad magad, hogy nem látsz.

Arról írtam, hogy a magadról kialakított képnek nem tesz jót, ha kommersz zenekarok dicséretére időt pazarolsz.

"az igazi klasszikusokat szeretem, megnyugodhatsz."

Mely zenekarokra gondolsz? Ha jól emlékszem, lehúztad többek között a Queent, vagy részben a Led Zeppelint is. Ezek pedig nem progrock / "hasonló túlértékelt, hifi sznob zenék".

"másrészt meg jellemző, hogy az utóbbi tíz évből csak az oasis, blur vagy a green day neve mond valamit számodra."

Tudod, miért? Egyszerűen ezeket jegyzi meg az ember, mivel a többi - hasonlóan primitív - tucatzenekart nem futtatják, talán azért sem, mert ők nem készítenek olyan számokat, amely széles körben eladható lenne (Wonderwall, Girls&Boys stb.)

"mellesleg gőzöd nincs, hogy mit beszélsz... amikor én voltam középiskolás, lófasz nem hallgatott blurt, és utána sem."

Ki beszélt rólad, illetve a te korosztályodról? Amikor te voltál középiskolás, az említett zenekarok vagy nem léteztek, vagy a szárnyaikat bontogatták. A '90-es évek közepétől igenis jellemző volt ez a divatirányzat a sulikban.

"ne is beszéljen olyanról, amihez nem ért."

Talán neked nem kellene ezen az alapon a progresszív rockról és "hasonló túlértékelt, hifi sznob zenékről" írnod. Én értem, hogy frusztrált vagy, mert egyrészt túl bonyulultak neked ezek a zenék, másrészt még ma is a hordozhatós NDK-s magnó segítségével hallgatod a muzsikát.

Még egyszer mondom, mindenki azt hallgat, ami jól esik neki. Itt arról van szó, hogy te bizonyos zenéket dacból megfosztanál a valós értéküktől.

Minden zenéhez értő ember tudja, hogy mennyivel nagyobb tehetség, szakmai munka és tudás jelenik meg (például) a Yes albumain, koncertjein (például) a Blurrel összevetve. Dallamsorok bonyulultsága, hangszereltség, zenészek egyéni technikai tudása stb.- össze sem lehet mérni a kettőt, hiszen osztálynyi különbségek vannak.

Ettől persze lehet bármilyeket szeretni.