Az, hogy a nincs egy főszereplő, még nem jelenti azt, hgoy a szereplők nem kidolgozottak. Nekem pl. jobban tetszik, hogy nem egyetlen ember szemszögéből kell végignéznem az egész sztorit. Néhol kicsit vonalasra van szabva a szereplők előélete, de a sztori alatt nekem tetszettek a személyiségek eltérései. Nem feltétlenül maguk a személyiségek, hanem hogy érzékelhető különbségek vannak, új rétegek tárulnak fel vagy éppen változások állnak be. (Most felemlegethetném ellenpéldaként BH-KJA Dűne-kiegészítéseit,  de nem lenne méltó összemérés. :-))

Ami inkább gyenge (a lentebb emlegettt vitatott befejezést most egyelőre hagyjuk), az a múltbalátás, múltba utazás, és különösen az, hogy az egyik szereplő (mos nem jut eszembe a neve), észreveszi a múltfigyelőket. Egyáltalán nincs kidolgozva. Teljesen hibás logika mentén van felépítve az alternatív múlt-jövő, stb. Persze ez nem befolyásolja a könyvet, hiszen ez nem annyira SF, mint inkább alternatív történelem. A múltba utazás csak eszköz: egy katalizátor, ami a változást létrehozza. OSC-t amúgy sem a könyvei természettudományos, hanem emberi oldala miatt szeretjük. :-)