A Down szindróma még határeset sztem,de ezt azért mondom mert pedagógusként látom fejleszthetők kedvesek,szeretetre méltók és jól nevelhetők.Egy nem ilyen végzettségű szülő sokat kínlódik vele.Sok család belerokkan ebbe. Tegnap este mielőtt elaludtam eszembe jutott,hogy milyen furcsa,hogy a köztudatba hogy belekerült ez a down kór pedig elég elenyésző a számuk,igaz a 35 év feletti nők gyakrabban szültek régen ilyen gyermekeket. Nyitott gerincű gyermekek életképesek nem mind ,de egyre több.Függ a nyitottság mértékétől is. Én ezért az egészségügyi kitételt lejjebb húzom meg.A halmozott fogyatékosságnál. Mikor főiskolás voltam sokat vitatkoztun azon van-e jogunk életre ítélni... Régen ezek a gyermekek születésük után meghaltak,ma az orvostudomány fejlődése miatt életben maradnak.Itt jön képbe az emberhez méltó lét. Az akinek az IQ-ja 25-30 alatti soha nem dönthet még a saját szükségleteiről sem,de ue jell .a halmozottan fogyatékosokra,nem tud megfelelően kommunikálni és akkor még kifejezésre sem tudja juttatni mit is szeretne.Pedig még csk az alap szükségleteknél tartunk. Bennem mindig fölvetődik,mikor 1-1 ilyen gyermeket látok vajon mit szeretne,mert sokszor mikor sír visít kétségbeesve, nem hiszem hogy bárki is tudná,és nem tudom meg tudja-e ő fogalmazni.Az emberhez méltó létbe beletartozik az önmagam fölötti rendelkezési jogom,sőt az,hogy jogom van ,Nekik nincs joguk semmihez szinte.Persze ellátásukról a törvény gondoskodik,de én nem ezekre gondolok.Az hogy a vélt szükségleteiket kielégítjük az még kevés.... Látva a helyzetüket úgy érzem nem emberhez méltón élnek. Van egy csoporttársam halmozottan fogyatékos a kisfia.8 éve nem aludt 1 éjszakát sem,ha ő azt mondaná elítéli az abortuszt akkor tőle elfogadnám.De nem mondja. Míg vki nem próbálta milyen 1 fogyatékos gyermek(mert ez nem betegség,hanem állapot) addig én csak szavakkal való dobálózásnak érzem,ha az lett volna is... Én sok ilyen gyermeket láttam,foglalkoztam velük és mindig meg lep az épek véleménye,mert elméletben...de a gyakorlat az más.Ha 1 fogyatékos gyermekkel mentem vhová,akkor elhúzódnak az emberek,mintha leprás lenne és vele én is. A férjem akit okos művelt embernek tartok,rosszul volt mikor először látott velük,azt mondta soha nem gondolta végig ezek engem ölelgetnek. Az a reakció ami 1 ép gyermeknél elfogadott,ha ua. egy fogyatékos teszi akkor megbélyegzik érte.pl. hisztizik,dühös stb. A fogyatékos családja sokat nem is magától a fogyatékosságtól hanem a megbélyegzéstől,attól hogy elfogynak a barátok,rokonok stb tehát a másodlagos hatásoktól károsodnak.Nem folytatnám. Az emberhez méltó létbe rengeteg dolog beletartozna,jogok nélkül lehet élni,csak nehéz.Az önrendelkezés jogát én ebbe belesorolnám,és ebbe beletartozik az is,hogy 1 nő dönthessen a saját testéről. Nem vagyok abortusz párti,de ha megakarnák szüntetni akkor tüntetnék ,hogy ne vehesség el tőlünk nőktől ezt a jogot.No persze ha utópisztikusan meg lehetne oldani,hogy az épp megfogant magzatot kivarázsolják a méhből és más hordja ki a testében más hozzon áldozatokat érte , más nevelje föl...azt mondom ok,de addig ne más ítéljen az én testem és további életem fölött.