II.
Nekem az élet a szerelem

Már nem is mondom soha neki,
mennyire szeretem.
Férjem, uram, eltart, szeret,
és idegen:
nekem az élet a szerelem,
őneki nem.

Mit adhatnék neki? Mit tehet
egy asszony igazit?
Munkája, gondja, tervei, mind
megszégyenít.
Lennék a rabja- de nem, hisz az őr
szintén rab is.

Lelkéből nem jut más nekem,
csak ami gyerek.
A legjobb, amit én adok,
hogy otthona lehetek,
csak akkor egészen az enyém,
amikor beteg.

Ahogy neki kell, igen szeret,
de ez nem elég
s alig több, mint amennyire én
élhetem az életét;
csak pillanata lehetek,
különben ártanék.

Neki minden kell, s oly nagy a világ,
Érdekli ezer dolog!
Engem csak úgy érez, ahogy
A szíve dobog.
Ellene: volnék valaki. Így:
Csak része vagyok.

Nem szabad meg se mondanom,
Mennyire szeretem.
Nekem az élet a szerelem,
Őneki nem.
Boldog az önzés sikere!
Mi lesz velem?