Asztalos Lajos

MSZP-eszmeiség és a kettős állampolgárság

A kettős állampolgársággal kapcsolatos decemberi népszavazás óta nem csillapodnak a kedélyek, mondhatni nap mint nap újabb véleményeket közöl a tömegtájékoztatás. Döntő többségük ennek sikertelenségét szégyelli, fájlalja. Sokan, köztük a Szabadság magyarországi olvasói, fölteszik a kérdést, ki a felelős azért, hogy ez bekövetkezett.

A felelet erre az, hogy elsősorban a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabaddemokrata Párt (SZDSZ) vezetői. Mindkét párt kezdetektől ellenezte a határon túliak kettős állampolgárságát. Ez egyenes következménye annak, hogy mindkettő híven követi a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kádári elnemzetlenítő politikáját. Az 1960-as évektől, amikor valamennyi ún. szocialista ország uralkodó pártja a sztálinista rémuralom, a dühöngő terror idején meggyötört, megfélemlített, kiábrándult lakosság előtt a nemzeti érzés, a nemzeti tudat előtérbe helyezésével akarta úgymond hitelessé, törvényessé tenni a hatalmát, megnyerni a többség támogatását a "szocializmus építéséhez". A forradalom vérbe fojtása után a hatalmat a szovjet szuronyok támogatásával bitorló MSZMP a proletár internacionalizmust sulykolta az emberek fejébe. Persze emellett a magyar történelmet, ennek oktatását is a lehető legmesszebbmenően mellőzte. Az elvtársak nyilván azt akarták, hogy az emberek elfelejtsék 1956-ot, hogy kiöljék belőlük a nemzeti tudatot, azt, hogy a nemzet egy része az országra kényszerített határokon kívül él, hogy senkinek eszébe se jusson többé az ország függetlensége.

Nem átallották azt az otromba hazugságot is kitalálni, hogy a trianoni határ nem is olyan rossz, amint azt gondolni lehetne: ha ugyanis ez nem jön közbe, Budapest is már román, szlovák, szerb város lenne. E politika eredménye többek között az,

- hogy az író Vámos Miklósnak a himnuszról az jut eszébe, iskolás korában ennek éneklése közben az egyik gyerek nagyot fingott;
- hogy az agymosottak a magyar koronát micisapkának, a szent jobbot hulladarabnak mondják;
- hogy Kolozsvárról Svédországba menekült család gyermeke, akinek vágya szerint sikerült tanulmányait Magyarországon folytatnia, ballagáskor szüleivel együtt megdöbbenéssel tapasztalta, a himnusz éneklése közben a jelenlévők többsége unott pofával, zsebre dugott kézzel álldogált, cigarettázott, fesztelenül beszélgetett. Mivel szerinte a magyar ifjúság jelentős része csak nevében magyar, úgy határozott, a magyarul beszélő nem magyarok helyett inkább a svédek között lesz magyar;
- hogy a szilveszter előtt Koppándon balesetet szenvedett magyarországi busz utasai ámulva tapasztalták, az ottani "románok rendesek, segítőkészek voltak, szót sem szóltak a kettős állampolgárságról", hogy a hazai ijesztgetés ellenére "a románok nem köptek le, nem tapostak meg, nem vertek agyon, amiért december 5-én nem mentünk el szavazni". Ehelyett "az egyszerű román emberek azt sem tudták, hogy segítsenek rajtunk, tört magyarsággal vigasztaltak, nyugtatgattak, a házukba vittek melegedni".

E nemzeti tudat nélküliségére utazott a kormány, élén Gyurcsány Ferenccel, amikor elindította a kettős állampolgárság elleni gyalázatos hazugságözön kampányát. Menet közben, amikor rájöttek, micsoda badarságokkal hozakodtak elő, vissza-visszaléptek: a kezdeti hárommillió határon túlról özönlő magyarból kétmillió lett, azután kiderült, "csak" a magyar igazolvánnyal rendelkező nyolcszázezer tör rájuk, majd amint Lendvay Ildikó mondta, "komoly" számítások szerint háromszázezren települnek át. Otromba hazugság volt például a miniszterelnök által unos-untalan hangoztatott "az állampolgárság automatikus kiterjesztése", a szavazólap tartalmára vonatkozó "rossz időben, rossz helyen, rosszul feltett kérdés" is.

A harcias kampány és az ugyanolyan utókampány eszköztárából "természetesen" nem hiányoztak a "régi szép időkre" jellemző, ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatások. Mint a beözönléssel kapcsolatosak, valamint Gyurcsány Ferencnek a jobboldalt, vagyis a Magyar Demokrata Fórumot, de mindenekelőtt a Fideszt illetők, melyek szerint "a jobboldal a nemzeti arrogancia, a baloldal a felelősség politikáját folytatja a kettős állampolgárság ügyében", "amennyiben a jobboldal ezt a politikát folytatja, ez nacionalizmushoz vezet", "a jobboldal klerikális és nacionalista, a baloldal nyugatos és modern", "a modern állam nem épülhet nemzeti, nemzetiségi alapra".

Ezek szerint a magyar kormány által a kettős állampolgárság ellen folytatott durva kampány a felelősség politikája, a Fidesznek és az MDF-nek a kettős állampolgárságot támogató politikája viszont a nemzeti arrogancia, vagyis pimaszság, pökhendiség megnyilvánulása. A státustörvény, a Sapientia létrehozása, a határon túliak azelőtt nem létező támogatása nyilván ugyane politika eredménye.

A szavakkal lehet ugyan játszani, de az idegen szavakkal, különösen ha a játszadozó nem ismeri jelentésüket, nem a legokosabb. Például klerikális. Úgy látszik, a magyar miniszterelnök nem tudja, ennek jelentése a Magyar nyelv értelmező kéziszótára 2003-ban megjelent új kiadása szerint 1. ’a klerikalizmussal kapcsolatos, azt szolgáló, támogató (párt, politika)’; ’egyházi, különösen katolikus papi befolyás alatt álló (személy); 3. ’a klerikalizmus híve’. Ugyanebben klerikalizmus ’(a kat. egyházban) a papság tekintélyének és befolyásának túlhangsúlyozása, illetőleg ezek erősítésére irányuló törekvés’. De ne legyünk igényesek, elégedjünk meg a kádári időkben kiadott Idegen szavak és kifejezések szótárával. Eszerint a klerikális 1. ’az egyház befolyása alatt álló (világi személy vagy párt híve, tagja); 2. ’a katolikus papsághoz tartozó’; 3. ’a klerikalizmussal kapcsolatos’. Klerikalizmus 1. ’az egyháznak világi, politikai hatalomra törekvő irányzata, visszaélés a vallással politikai célok érdekében’; 3. ’az ezt az irányzatot támogató politika, magatartás, felfogás’. Nos, bárki bármit gondolhat, de azt, hogy a jobboldal ilyen, azt mégsem mondhatja, mert nem igaz.

Érdekes a nacionalizmus, a nacionalista esete is. Gyurcsány Ferenc mindkettőt a rosszalló, elítélő kommunista meghatározás szerint érti: nacionalizmus ’törekvés a saját nemzet hatalmának más népek rovására való kiterjesztésére; a saját nemzet rosszul értelmezett szeretete, a munkásosztály megosztásának eszköze’ [Idegen szavak és kifejezések szótára, 1983.]; ’nemzeti elkülönülést, más nemzetekkel szembenállást hirdető, a dolgozó osztályok érdekeit vélt nemzeti érdekeknek alárendelő burzsoá politikai és ideológiai irányzat’ [Magyar értelmező kéziszótár, 1972 és utánnyomásai]; nacionalista 1. ’a nacionalizmus híve, követője’; 2. ’a nacionalizmussal kapcsolatos’ [említett két szótár].

Közben volt egy olyan-amilyen rendszerváltozás, s a szótárak kádári értelmezés nélküli szavakkal láttak napvilágot. Így a már említett 2003. évi Magyar nyelv értelmező kéziszótára. Eszerint a nacionalizmus: 1. ’a(z egységes) nemzetállam kialakítására, védelmére törekvő politikai és ideológiai irányzat’; a magyar jobboldalra vonatkoztatható 2. jelentése egyáltalán nem rosszalló, elítélő: ’a nemzeti azonosságtudatot erősítő, illetőleg erre törekvő szemlélet, magatartás’. Ezt igazolja a spanyolországi baszk kormány pártjának neve: Baszk Nacionalista Párt, a legnagyobb galego ellenzéki párt, a Galego Nacionalista Tömb neve.

A "korszerű állam nem nemzeti, nemzetiségi alapra épül" cáfolataként a nyugat-európai országokat említhetjük, köztük Spanyolországot (nemzetiségi területi önkormányzataival együtt).

Gyurcsány Ferencnek tudnia kellene, hogy hiába vádolja a Fideszt múltba fordulónak, hiába mondja, hogy az MSZP a jövőbe tekint, mert a múltját, történelmét nem ismerő népnek nincs nemzeti tudata, e nélkül pedig nincs jövője.

Mindent egybevetve napnál világosabb, hogy különösen az MSZP ún. fiatalítása fabatkát sem ér. Mert amíg eszmeiségét nem változtatja meg alapvetően, addig nem tud kizökkenni a kádári internacionalista kerékvágásból. És addig bizony nem lesz kettős állampolgárság, csak mellébeszélés.

Forrás: Szabadság, 2005. január 24.