Hadd hívjam fel a figyelmeteket valamire, ami nekem borzasztóan tetszett. Pár napja fejeztem be a Hickory Dickory Dock avagy Gyilkosság a diákszállóban című könyvet. Van benne egy részlet (14. fejezet, kb. 2 oldalnyira a fejezet kezdetétől), ahol egy áldozat a gyilkossal találkozik.

A jelenet egy bárban játszódik, a leendő áldozat (őt nevén nevezi az író) üldögél és iszogat. Hirtelen összerezzen, mert hangot hall a háta mögül. Rövid beszélgetést folytat a gyilkossal, akinek személyazonosságát, sőt nemét az író nem fedi fel. Az olvasó rögtön érzi, hogy kettes számú beszélővel valami nem stimmel - különben miért ne tudhatnánk, ki is ő? és emiatt az egész jelenet hátborzongató színezetet ölt. Az áldozat a párbeszéd végén természetesen elveszi a gyilkos kezéből a mérgezett italt.

Nem tudom, ezt a fogást mást könyvében alkalmazta-e még Agatha Christie (mint tudjuk, néhány ötletét többször is felhasználta), de szerintem egyszerűen briliáns.

Szintén kiemelném még a remek párbeszédeket - különösen a gyilkos szavait, megnyilvánulásait érdemes újraolvasni úgy, hogy tudjuk, ki ő...