Az én aranyom egy pacsirta.
Fészket rak, s közben dalol
a szerelemről.

Az én kedvesem egy medve.
Meg ha oly kicsi is, úgy
morog-karmol, mint egy igazi nagy.

De akármi is legyen, tudom,
a kalitkába zárt madár
vagy
a láncon tartott medve
szemének a könny ad keserű kontúrt
s hogyan szól az az ének,
hogyan lejt az a tánc,
ami szöggel van a szívhez fogatva?

Oh, ha madár vagy, pacsirtaféle,
szemeimmel követem röptöd ívét
a naplementében, s önfeledten
hallgatom hajnali énekedet,

s ha medve lennél, íves ajkakkal
küldöm a kérést,
hogy együtt oldódjunk fel
a medvetáncban.