Kedves Csaklac!

 

Írod:

"Azért nem szívesen szólok ilyen ügyekben, mert nem érvekről, (tehát tájékozódás, ismeretszerzés, álláspont kialakítás utáni vitáról) hanem hangulatokról, érzelmekról szól a beszélgetés."

 

Nos, szerintem nagy kár. Az érzelmi alapú politizálás táptalaja a tudatlanság, az ismeret hiánya, a félinformáció. Születik egy rendelet, aminek a hátteréről nem szivárog ki infó. A Néplap vagy tudósít róla, vagy csak 2 hónap múlva, vagy nem. Aztán egyszer csak kiderül. Akkor meg hiába szeretne itt bárki is racionálisan beszélni a témáról, ha nincsenek meg az ehhez szükséges információk. "Én ezt hallotam, Te mit tudsz? Igen? De miért? És miért hallgatták el?" Innentől kezdve fikció az egész, ami vagy fedi a valóságot, vagy nem, de egy késve és pontatlanul megírt UN cikken, és egy még ferdébb Népszabi íráson alapul. Föltehetünk olyan kérdéseket egymásnak, amikre nem tudjuk a választ. Erre idetéved 1-2 képviselő mikor már tetőfokára hágott a hangulat, és elhint némi információmorzsát, ami ugyan dícséretes, de kevés is meg késő is. Eredmény: virtuális szurokba-tollba forgatás.

 

Írod:

"A kommunikációt már többen használják napi beszédükben mint a bmeget. "

 

Talán jobb is ez így. Nem élünk már a kommunizmusban, hogy a döntéskről vagy adnak tájékoztatást, vagy nem, magyarázatként - ha akarnak - hozzáfűznek valami hivatalos mesét, aki nem hiszi, annak utánajárnak.

Itt az Internet, kultúrája kiforróban van, de már megvillantotta lehetőségeit, potenciális erejét. Egyre több ember keresi információéhsége csillapítását a neten, előbb-utóbb ráakad egy fórumra, majd sorban a többire. Ha nem talál olyat, aki választ ad a kérdésekre, olyat biztosan fog találni, akinek ugyanazok a kérdései, rosszabb esteben olyat, aki féreinformálja. Felnövekvőben az a generáció, aki nem elsajátította az információs társadalom fortélyait, hanem beleszületett. Nekik már kevés az, hogy a Néplap 2 hónap késéssel lehoz egy nyúlfarknyi cikket valamelyik eldugott oldalán. Ami aztán további kérdéseket vet fel, amire nem érkezik válasz. Megjegyzem, ez már nekünk is kevés.

A békát lenyeletni bárkivel nem lehet úgy hogy meg sem próbálom beadagolni, inkább csendben lecsempészem a torkán. Úgyis kiderül. Ez pedig egyre inkább így lesz. Amennyiben a politika nem tanulja meg ezeket a dolgokat kezelni, csúfos bukás lesz a vége. Az Interneten pillanatok alatt lehet táncos mulatságot szervezni. Lásd SZPEM, Krakus botrány. Csak két példa az elmúlt egy hónapból.

 

Ki tudja, megfelelő kommunikációval (és persze némi átgondoltsággal) lehet, hogy a kommunális adót is be lehetett volna vezetni (persze lehet, hogy akkor sem), de így végképp esélytelen volt.

 

Lehet, hogy az érzelmi politizálást nem lehet teljesen megszűntetni a jó kommunikációval, de nagy mértékben csökkenthető. Hőbörgők mindig lesznek, de nem mindenki az, akinek véleménye van, vagy meg akar érteni valamit.

 

Szemed legyen a pályán!