Kedves Kenyai, kedves HJM!

Úgy vettem észre, hogy ti mindig abból indultok ki, hogy Isten márpedig nem létezik. Ebben az esetben igazatok van, mert akkor minek jön ez a sok őrült és akar minket meggyőzni a hazugságaikról. De kérlek titeket, tegyétek meg, ha csak néhány percre is, hogy gondoljatok bele, hogy mi van, ha van Isten? Nem gondoljátok, hogy akkor a ti helyzetetek nagyon rossz? Maradjunk még mindig a feltevés szintjén. Ha tényleg létezik Isten, akivel a halálotok után találkozni fogtok, vajon tolerálja-e majd, hogy ti egész életeteket feltettétek arra, hogy vitatkozzatok az Ő létével, ill. azokkal akik hisznek a létében.
Ok, másik dolog kérdezte Laci, hogy hogy fogadtam el, hogy Isten létezik. Lehet, hogy furcsa lesz de alapjában a következő játszódott le bennem: Mi van ha van Isten és én azt mondom, hogy nincs: vesztettem, ugyanakkor mi van ha nincs Isten és én azt mondom, hogy van: lesz egy olyan életem amiben mindig van egy kapaszkodóm (mégha ez csak placebó is). Mi van, ha van Isten és én azt mondom, hogy van: nyertem! Mi van ha nincs Isten és én azt mondom, hogy nincs: nyertem, bár egész életemben legfeljebb a bűnözés szabadsága marad meg.
De, mi van ha van Isten, ezt elhiszem, csak rossz lóra teszek. A feladat, hogy megtaláljuk azt a vallást amelyikkel mindenképpen nyerek. Mert, mi van, ha van reinkarnáció, de én keresztény leszek: nyertem, mert magasabb szintre jutok a következő életemben, de mi van, ha nincs reinkarnáció és én mégis hiszek benne: vesztettem, mert a keresztények Istene sok mindet tolerál ugyan, de a hamis vallásokkal való paktálást nem.

Jó bonyolult :-) Ilyen volt a gondolkodásom.

Hát ennyit 1enlőre

Jozsó