Sziasztok!
Kedves CSerfa!
"Nem egészen értem, milyen 2. pontból idulok ki mindig."
Erre már részben FBI doftor megadta a választ. Tehát: én abból indulok ki, hogy Isten nincs. Te meg abból, hogy Isten van, és minden további magyarázatodnak ez az alapja. Én ezeket pont azért nem tudom elfogadni, mert Isten szerintem nincs. Ha akarok, be tudok lépni a ti világotokba, és tudok ott is gondolkodni, mint ahogy ezt már megtettem, de ez nem azt jelenti, hogy én ezt elhiszem. Ugyanis én nem jutottam át még az elsô ponton sem.
"Azt sem értem, miért gondolkodsz ezeken a dolgokon."
Nem tudom pontosan melyik dolgokra célzol, de én a hívô emberekkel ellentétben mindenen gondolkodni szoktam. (Ezt a mondatot mindjárt kifejtem részletesebben)
"Volt egy kollégám Halásztelken, neki pszichés félelmei voltak, szeretett volna Istennel jóban lenni..."
Én nem szeretnék Istennel jóban lenni, mert szerintem Isten nincs. Ebbôl következik, hogy sem pszichés, sem semmilyen más félelmeim nincsenek Istennel szemben. Az, hogy néha kicsit közelebb próbálok kerülni hozzád (hozzátok) és álláspontotokhoz, az nem azt jelenti, hogy én Istenhez szeretnék közelebb kerülni (mert szerintem nincs), hanem azt, hogy titeket szeretnélek jobban megismerni.
"És én nem azért jutottam hitre, mert akartam!"
Ismétlem hogy én nem akarok hitre jutni. Csak érdeklôdôm hogy ti hogy jutottatok hitre, és hogy szerintetek az ateista emberek miért nem jutottak hitre. Eznem azt jelenti, hogy én hinni akarok.
"Hanem azért, mert hallottam, hogy Jézus értünk jött!"
Kitôl?
"Úgy gondoltam, valaminek (leginkább Istennek) lennie kell..."
Én még csak ezt sem gondolom így.
"Viszont lelkiismereted meg szerintem neked is van. És az kicsit hasonlít Isten ismeretéhez"
A lelkiismeretem az enyém, nem adom senkinek. Még arra sem, hogy hasonlítson.
"Azaz a lelkiismeretfurdalásos emberek a feltételezett Istentől is félnek."
Én a sötétben félek, mint a gyerekek, meg attól, hogy nem nyerem meg a lotto ötöst. De a feltételezett Istentôl nem, mert én Istent még csak nem is feltételezek.
"Mert arra rájöttem, hogy amennyiben rosszat teszek, előbb-utóbb én magam is rosszul járok"
Én is mindig ezt mondom, csak szerintem ennek Istenhez semmi köze.
"Tulajdonképpen milyen belső késztetést kívánsz?"
Semmilyet. Egyáltalán nem kívánok belsô késztetést. Én csak azt kérdeztem, hogy szerinted ha hitem nincs, akkor legalább belsô késztetésem a hitre miért nincs? Másképpen: mivel szerinted van Isten, legalább ezt miért nem adta mindenkinek? Miért nem akarja, hogy mindenki higgyen benne?
Ez egy újabb cáfolat kíván lenni Isten létezésére. Ha van, akkor miért nem hisz benne mindenki?
Vége az elsô résznek.