Jean Vanier, a francia Bárka mozgalom alapítója ezt írja egyik művében: "Manapság sokan hajlamosak tagadni a különbözőségeket. Ez az alapja a legtöbb szektának, éppen ellentétben azzal, amire a közösség épül. A szekta mindig uniformizál, sőt beolvasztásra törekszik, mert nagyobb biztonságot ad. A vezetőknek korlátlan hatalma van, egyetlen, Istentől ihletett prófétának tartják: olyan mint egy Isten. Ő az abszolút tekintély, aki feltétlen engedelmességet követel. A közösség célja azonban, ezzel ellentétben minden ember szabadsága és növekedése. Ez feltételezi a szövetséget, de a sokféleség elismerését is. A közösség tagjait kölcsönös kötelékek fűzik egymáshoz, de ezek nem gátolják, hogy mindenki szabadon növekedjék a maga különbözőségében." A hazai- és világviszonylatban is egyre erőteljesebben és erőszakosabban terjedő szektákkal kapcsolatban a probléma megértéséhez feltétlenül szükséges egy olyan ember szava, aki maga a Bárka közösség létrehozásával egy egyházon belüli karizmatikus csoport működése által nyerte tapasztalatait.