Én is beköszönök már, mint újabb Pete rajongó. Visszaolvasva egy kicsit, van pár dolog, amire reagálnék.

Abszolút semmi értelme a mindenidők legjobbja kifejezésnek. Nekem akárki akármennyi GSt nyer, Sampras marad a legnagyobb... de se őt, se Rogert nem lehet összehasonlítani más korok kiválóságaival. Borg, McEnroe/na őt nem tartam valami sokra/, Lendl/őt viszont qrva sokra/, meg a többiek, akiket egy pár hozzászólással lejjeb írtak. Mind nagyok voltak A MAGUK IDEJÉBEN A LEGNAGYOBBAK. Azért én is menézném mit csinálna Roger 80-as évek legvégén, 90-es évek elején/Lendl, Korda, Becker, Stich, Courier, Bruguera, Muster, Peti, Agassi, Edberg  stb. ellen/. Azok voltak ám a szép idők... Aztán Ivanisevics, Krajicek füvön...

Nade ezt sose fogjuk megtudni. Ma be kell érnünk /come'n/ Hewittal és társaival. Nem kétséges, hogy közelébe sincsenek Rogernek, főleg fejben van óriási fölénye. Az egyetlen, aki tartósan felvehetné vele a versenyt, az szerintem Safin, csakhát őt meg ismerjük. Így hát el kell ismerni, jelen korunk legnagyobbja/ettől még én sem szeretem a fapofája és érzelmektől eljesen mentes tenisze miatt, mégha fel is kiabál párszor, nem érződik, lászik rajta, hogy élvezi a tensizt, legalábbis én nem látom/.

Ciani fejlődéselméletével abszolút egyetértek. Borg ma minden GSen kiesne a selejtezőben azzal a tenisszel, amit nyomott/igaz, faütővel/. De ma lényegesen gyorsabbak a playerek és nagyobbakat ütnek.

Ettől függetelnül Pete marad nekem a legnagyobb és remélem azért látjuk még néha, ha nem is versenyszerűen sportolni a teniszpályán.