Tigristomi!

Hogy mekkora ügyet lehet csinálni egy szegény kutya sorsának jobbításából...Csupán azért írtam le, mert nem hallgatok el semmit. Azt is elmondhatnám, hogyan vadásztam és halásztam. Ez a múlt. De azt a kutyát mindannyian szerettük és ő egy vad, szuverén állat volt. Nem volt rossz sora, de már nem tudtuk neki biztosítani azt, amit megérdemelt volna. Ezért vittük el egy olyan menhelyre, ahol külön megdicsérték és körbefotózták, hogy milyen csodálatos és biztosan hamar találnak neki gazdit. Mi csak reménykedni tudtunk, hogy élete végén jó lesz neki. Ebben mi a bűn? Magam nevében beszélek: Nem tartom humánusnak az állatokkal való együttlakást. Az állatoknak emberi ételekkel, konzervekkel, száraz tápokkal való etetését. Napi 2x fél órára való sétáltatását. A kutya a természet gyermeke és nem  öleb. Nálunk az első félévet leszámítva kint volt és egészséges volt minden kutyánk. Mert 3 volt összesen. Úgy jöttek és nem volt szívünk kidobni őket. Pisztrángon éltek és egy kis maradékon, belsőségen. Nem tudom, ki tudna ilyen ellátást biztosítani a kutyájának. Erről nem kívánok többet írni. Elég legyen ennyi.