Én még a "kólát és chipset soha"-módszerrel sem értek egyet, mert gyerektársaságban úgyis adódik olyan helyzet, amikor kikerülhetetlen a dolog (pl. szülinapi bulik). Az én fiam csak azért nem ehet egyáltalán chipset, mert allergiás rá. (Jó, mi?) Én nem iszom kólát, de a férjem néha igen, ezért igazságtalannak tartanám, ha a gyerekeim nem kaphatnának néha (persze elég ritkán).
A réparágással vigyázzatok, mert fulladást okozhat, de ezt te is tudod.
Én sem adtam a gyerekeimnek tehéntejet másfél éves korukig. (Az első gyerekemnél, tíz évvel ezelőtt hülyének is néztek miatta, még a gyerekorvos is.) A harmadik babánk mégis tejallergiás lett.
Az ember megpróbálja mindig a legjobbat adni a gyerekének, unokájának, de (szerintem) a közgondolkodástól nagyon eltérő gyereknevelési és gyerekétkeztetési módszerek nagyon nehezen valósíthatók meg, és nem biztos, hogy érdemes megvalósítani őket, mert esetleg ártunk velük a gyerekünknek ahelyett, hogy használnánk. Meg aztán a gyerek nem kísérleti nyúl. (És én még a kísérleti nyulakat is sajnálom.)