Stabat Mater

Méhembe hajdan Jahve szent harmata hullott -
Most te véred hull az arcomra szent fiam
S ki elé akkor Isten fő angyala állott,
Véreddel, s könnyemmel áztatom arcomat.

Egykor drága gyermeket, hogy járni tanultál,
Hogyha elbotlottál, hányszor emeltelek!
Ki édesen tipegtél, járni nem tudsz mostmár,
Hiszen szent lábadat átverték a szegek.

Jaj, mennyiszer fésültem szép szöszke fejedet -
Most tövis fésüli vértől tapadt hajad
És vas szögek fogják le finom, lágy kezedet,
Nem ölelheted már meg velük anyádat.

Tudnom kellett akkor már, mikor az angyal szólt,
Kit Isten kiválaszt, nehéz sorsa annak.
Ha Jahvének mondom ki, súlyos az "IGEN" szó,
S gyötrelmes próbája vér, kín az igaznak.

Most visszaadlak hát annak, ki nékem adott.
"IGEN"-t mondtam már, mit Ő akar, legyen meg.
Tőle a fájdalmat is elfogadtam akkor,
Ne legyek hát anya, csak szolga Jahvének.