(kinyilatkoztatás következik:-))))

Talán nem véletlenül olyanok az élőlények amilyenek - az adott környezeti feltételek mellett így a legsikeresebbek. Nem kétséges előttem, hogy HA valamely táplálkozási mód (pl húsevés, tejivás..stb)  negatív szaporodási következményekkel jár, akkor az ilyenek ki fognak pusztulni idővel, és azok fognak túlsúlyba kerülni, akik adaptívabbak. Viszont ennek  két kimenetele is lehet: vagy más táplálkozási módok kerülnek túlsúlyba (tisztán vegán táplálkozás), vagy azok, akik szervezete alkalmazkodni tud a megváltozott körülményekhez (tehát hasznosítani fogja pl. az - allítólag - káros tehéntejet)  ... mindkettő csupán néhány tízezer év kérdése, de ez nem igazán nagy idő -......... és az is elgondolkoztató, hogy minden nap minden percében egy ilyen néhány tízezeréves folyamat végén vagyunk ... ez a mai állapot most annak az eredménye, a siker jele. 

Számunkra - a bőség társadalmában élőkre - nézve nem sikeresség kérdése a táplálkozás, mert hozzáférhetünk gyakorlatilag bármihez, és a legkárosabban táplálkozók, a legrövidebb ideig élők is tovább tudják adni génjeiket és kultúrális szokásaikat is a következő nemzedéknek - így a táplálkozás kérdése amolyan semleges "lebegő" téma, amit egy biológus úgy mondana, hogy jelenleg "nincs rá szelekciós nyomás". Ugyanez nem mondható el a sivatagi busman-ra, akinek az élete és ezáltal fajtája fennmaradása  függ attól, hogy megeszi-e a sáskát vagy nem. A vegan tigrisek is - akiknek a szervezete nem képes feldolgozni a húst (bizonyára voltak ilyenek:) - már nagyon régen kihaltak ... ugyanúgy mint azok a tehenek, akik a füvet nem tudták feldolgozni, és nyulat próbáltak enni.
Az, hogy mi emberek mindkettőt fel tudjuk dolgozni, sokatmondó lehet.

Az, hogy ma és most én miként élek (p;ld'ul, hogy vega vagyok), az lehet egy egyéni motiváció és cél eredménye is, de ez semmiség - mindenki meg fog halni, vele együtt pusztul minden gondolata, célja, motivációja ... egyetlen egy dolgot fog továbbadni: génjeinek (azaz tulajdonságainak) felét.  A természeti törvényeknek viszont - úgy tűnik - egészen más fogalmai (persze ez is csak metafóra) vannak a "sikerről", a "jóságról", mint nekünk embereknek. Nem is összehasonlítható a két dolog - az egyedi emberi viselkedés egy kézzelfogható tény, a szándékok szinte megfoghatóan létező működések, míg a változás iránya és mozgatóerői ökológiai rendszertulajdonságok, amelyek nem levezethetőek az egyén működéséből, viselkedéséből, szándékaiból (hanem inkább fordítva!).

Monhatnám úgy is, hogy pesszimista vagyok a hosszútávú trendekre való ráhatási lehetőségeinkkel - talán egyetlen pont van ahol erre lehetőség nyílik, a génsebészet, ahol elvileg közvetlenül lehet belebarmolni a folyamatokba, hogy másként működjünk, másként gondolkozzunk  - de ez ugyebár sokaknak nem fog tetszeni:-).   Persze még lehet hinni valamiféle "Természet Anyában" is, aki elhatároz, végrehajt, néha lemond rólunk, valamint rendbeszed dolgokat, és akinek a kedvében lehet járni, nekitetszően viselkedni ......  végül is nincs baj ezzel amíg metafóra szintjén használjuk ... ott kezdenek az ellentmondások gyülekezni, mikor antropomorf módon önálló akaratot és pláne etikát tulajdonítunk neki.