Kersd ki a térképen Tilajt, és azonnal látod nincs arra sűrű aszfaltos úthálózat. Ez egy apró kicsi falu, a rendszerváltásig zsáktelepülés volt, és rajt volt az elsorvasztandók listáján. Ebben a faluban már a hetvenes évek közepe óta kizárólag mobilposta működik, de nem autóval, hanem a biciklis kézbesítővel. Jobb kormányos Samu valaha az Egyesült Királyság útjait rótta, de a tulaj itthagyta, és potom másfélkilóért vette az após. Kicsit beteges a kuplung, irtó magasan fog, egyszer már leégett a tárcsa a sógor megbuherálta, működik, meg a motor se már olyan, mint új korában volt, de az öregnek jó borért futkorászni a hegyre. Suzuki meg mindenféle motorcserében a sógorom a császár, ő mindent tud amit egy motorcserével kapcsolatban tudni kell, rendkívül jó szerelő. A Samuban az ezres motort váltóval együtt kell cserélni, mert a furatok nem passzolnak, én csak ennyit tudok. Én csak vezetni szeretem az autót, szerelni nem, ezért adtam el 93-ban a kis Polskit, pedig kétszer is jártam vele Münchenben. Bárhová elvitt, ahová csak akartam, csak a visszaúttal voltak a gondok, az utolsó 3 kilóméteren belül folyton bedöglött. Nem szoktunk vadulni az erdőben, mert mint tudjuk az erdő magánterület, nem lehet az utakat felszántani, és esténként vadásznak. Ezért kizárólag napfelkelte és napnyugta között szoktunk autózni. Szarvasbőgés idején még az udvarban sem. Akkor a vadászoké a terep. Ha kedvetek lenne szétnézni a zalai dombok között megszervezhetünk egy talit, jó hangulat garantálva! Szervezgetünk klub szinten egy fesztivált is, de az olyan bizonytalan még, mint a kutya vacsorája, egy egész napos kocsikázáshoz meg nem kell más, mint elhatározás. A félig spontán bulik a legjobbak, én főzőm a pincepörköltet! Apósom otellója meg olyan fekete, mint a tustinta!