"Az urak a bűnügyi rendőrségtől jöttek."

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Amerikai "társai" viszonylatában időnként művészfilmes kereteket is feszeget - ez főleg a '90-es években készült epizódokra jellemző. Az elkövetőket szinte sosem a nyereségvágy vezérli, tettük emocionális indíttatású, az érzelmileg kiszolgáltatott - gyakran álomvilágban élő - emberek tehetetlenségének kifejezőeszköze.

A filmek nagy erőssége - a már általatok is említett - gondosan kiválasztott zenei anyag. Ebből a szempontból a kedvenc epizódom az a - nálunk a 90-es évek közepén vetített - darab, amelyben végig a Pink Floyd Shine on you Crazy Diamond c. számának dallamai szólnak. A cselekményből annyi rémlik, hogy az éjszaka közepén egy erdőben találnak egy hullát. Az esemény többnyire egy közeli faluban és annak vendéglőjében játszódik egy őszi szezonban. Mindenesetre fantasztikus az összhang a képek és a zene között.

Végül még egy jellegzetességről szólnék, ez pedig az operatőri munka. A kamerakezelés egyértelműen a feszültségteremtés egyik legfontosabb eszköze. Eklatáns példa: nagytotál egy egy szobáról, ahol egy tanú nyilatkozik a nyomozóknak, majd a kamera hirtelen ráközelít az aggódó arcra, így kifejezve, hogy az illetővel valami nem stimmel.