hq9mck!

Tetszett, hogy a hipotézist jelölöd meg a gondolkodás fő vezérelvének, vagy a tények is bizonyos labilitást mutatnak a valósághoz képest... Számomra a hipotézis az új szemlélet kialakításának elengedhetetlen módja. Az etologikus magyarázat nem ismeretlen számomra. A szocializálódásban valószínű, hogy jelen vannak olyan kényszerek, melyek nyomot hagynak az abban élők testi funkcióin. Valahol ez az evolúció gerince lehet. Egy kis közbevetésem van a vizsgált emberi jellegzetesség kapcsán: Hogy jön ehhez az idős és fogamzóképes nők esete? Rájuk nem vonatkozik a szocializálódás kényszere? Szokták azt is mondani, amit most nem olvastam Tőled, hogy a mai ember tovább él, mint "járna neki". A természet már lemond róla, mint reproduktív egyedről és talonba helyezi... Nem titok előtted, hogy épp ezt a részt fogtuk meg itt többen is. Ha az ember sikeresen megőrzi az egészségét, akkor egy kicsit másképpen fog alakulni a dolog. Nem csupán a menopausa marad el, hanem pl. a haj sem őszül meg, vagy visszaszineződik. A csontállomány nem ritkul és gyengül. Olyan eseteket is feljegyeztek,mikor idős szerzetesek, akik sokat böjtöltek, vagy igen egyszerűen étkeztek, késő korukra visszanőttek a fogaik, melyek korábban kihullottak...Vagy pl. ezzel kapcsolatos, hogy a vegetariánus szülők gyerekeinek nem két, hanem három fogcsírájuk van...Tehát, van egy tejfogcsíra és két maradó fogcsíra...

A nemi aktivitás sem csökken. A fizikai mozgékonyság és szellemi frissesség olyan korú embereknél, akik "normális esetben" már társaik segítségére szorulnak. Ma nem tudom elképzelni, hogy holnap legyengülök, hiszen napról napra erősebbnek  érzem magam. De az is vagyok a valóságban. Szóval létezik egy másik realitás, egy másik rendszer, amiben minden másképp van. Ennek a felfedezésére adtam a fejem. A menopausa kérdése, csak megvilágít valamit ebből a másik realitásból. Ezzel a régi gondolkodással képtelenség bármit megérteni abból a "másik realitásból". Mintha valamilyen más dimenzió lenne...