OK, akkor visszavonom a teológiai jelzőt, ámbár Erdős gyakorló platónistaként élt teológiai fogalmakkal (pl. sokat beszélt a Könyvről, ami minden tétel legszebb bizonyitását tartalmazza). A primszámok eloszlásáról, azoknak a valószinűségi jellegéről sok mindent tudunk és sok minden homályos. Amennyire megértünk egy ilyen tulajdonságot, annyira megértjük azt is, ami mögötte van, nemigaz? Mindehhez persze világos kérdések felvetésére van szükség. Ilyen világos kérdés volt az is, hogy eldönthető-e polinomiális időben egy természetes számról annak prim volta.

Egyébként sok konkrét, egyszerűnek látszó struktúrából előbújnak rejtélyes számsorozatok. Igy pl. amiként a természetes számokból előbújnak a primszámok, úgy a Riemann-zeta függvényből előbújnak annak nullhelyei, vagy egy kifeszitett dobhártyából annak lehetséges rezgésfrekvenciái (tehát hangjának összetevői). Ezek a számsorozatok sokszor nagyon is összefüggnek egymással, pl. a primszámok meghatározzák a Riemann-zeta gyökeit, de a Riemann-zeta gyökeiből is tökéletesen rekonstruálhatók a primszámok. Igy frappánsan azt mondhatjuk, hogy a primek mögött a Riemann-zeta húzódik meg, a Riemann-zeta mögött pedig a primek.