Garp, én is csak általánosságban, mert soha nem csináltam ilyesmit.

 

De ha csinálnám, akkor a következők szerint:

(és előre is bocs a tudálékosságomért!)

 

-nagyon alaposan szemügyre venném a piacon található drága, minőségi termékeket. Azért ezeket, mert az itt alkalmazott kötések, anyaghasználat garanciát jelent(het) a szakszerű megoldásra.

 

- az is biztos, hogy nem azért csinálnék ajtót, hogy az olcsóbbnál is olcsóbb legyen a megoldásom, hanem, hogy egy középkategóriásnak nevezhető késztermék áráért a legprofibbat hozhassam össze - mondván az erre szánt munkaidőmet nem a pénzkeresésre szánt munkaidőmtől veszem el.

 

- lusta vagyok utánakeresni, leírtad egyszer a gépparkodat, de úgy vélem, hogy a sima barkácscuccoknál egy fokkal erősebb gépekre lesz szükséged. Hatványozottan igaznak vélem ezt a felsőmaró ügyében. Ha nem egy (igényes) bauhausos, minimalista megoldásra törekszel, vagy ennek az (igénytelen) panellakás ízű változatára, akkor a megfelelő szép csapolások és profilok kialakításához olyan profilmarókra lesz szükséged, amit leginkább csak 12mm-es szárral hoznak forgaloma.(az én legnagyobb maróm D80mm felett van, az 8mm-e szárral halálos lenne...) Lehet, hogy nem kikerülhetetlen, de nagyon hasznos lehet egy ajtógyártásra kialakított maró-páros amivel a megfelelő illesztések szépen, szakszerűen megoldhatók- ha létezik egyáltalán ilyen kézi felsőmarókba. . Biztos belekerül 40-60ezer forintba, de szerintem megéri. (Persze hozzá kell tennem, hogy 60-80 évvel ezelőtt, bútorasztalos nagyapám műhelyében jóformán nem volt árammal működő gépezet (talán egy szalagfűrész, esetleg egy vastagsági gyalu?) mégis mindent meg tudtak csinálni...)

 

-halaloszto egy nagyon kényes pontra tapintott rá!!!! az egyenesek és síkok kérdése meglepően bonyolult tud lenni. A legnagyobb cucc, amivel én dolgoztam, egy 210cm magas könyvesszekrény-szerűség volt, és bizony nagy fejtörést okozott az egyenesek és síkok megtartása. A megfelelő sablon, idomszer is elkerülhetetlen. Szinte biztos vagyok abban, hogy a profi nyílászáró gyártóknak van 2x3 méter körüli merev és sík munkafelületük.

 

- a derékszögek és méretek pontos megtartása nem csupán szépészeti követelmény, ha nem akarsz "tákolni" és nem akarod, hogy a ragasztó tartsa össze az alkatrészeket, akkor fontos precíznek lenni.

 

- én lehet, hogy az előkészítű műveleteket (anyagok összeforgatása, hossztoldása, ragasztása, méretre gyalulása) megcsináltatnám egy erre szakosodott üzemmel. 

 

- ez általános jótanács: mindig pontosan szabott alkatrészekből kell elindulni, mert a műveleti sor óhatatlanul újabb és újabb méretvesztéssel jár, és minél bonyolultabb munkafázisok követik egymást, annál inkább halmozódnak a hibák. Tipikus mondat az, hogy:  "minden olyan jól ment, és pont a végére "b*sztam" el" - magyarul: a méretvesztés már a kezdetektől ott "lapult" csak a végére vált kritikussá.

 

- végezetül: szerintem érdemes nagyon alaposan megtervezni, megrajzolni és főleg végigcsinálni fejben a műveletsort. Ha ez megy, és képes vagy minél kevesebb meglepetést bennehagyni a munkában, akkor sikerülhet a project.

 

-biztosan felkutanék valami asztalosipari szakkönyvet, a legjobb pedig egy segítőkész gyakorlott szaki lenne.

 

- a fatelepen (mielőtt kiderülne, hogy ámátör vagyok) csúsztatnék a "Józsi bácsinak" előre, hogy szóljon időben ha príma anyag érkezett, de csak ha príma! - ő azért nagyjából tudja, hogy mire vadásznak a profik.