Van egy sokkal szimpatikusabb és egészségesebb nézôpontja a jelenlegi sátusquo-nak! Miszerint a 2. világháborút lezáró békékben rögzített határok - körülöttünk mindenhol megváltoznak, vagy változóban vannak. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy az akkori a szovjet érdekszférában leginkább megfelelô határmegoldások, mára teljesen abszurdak. Magyarország ugyan nem volt nemzetiségeit tekintve nemzetállam, de a feldarabolása után sem nemzetállamok jöttek létre, és a magyar kisebbség a népírtások ellenére, mai napig számottevô etnikum maradt. A kérdés az, ha már az egész világnak nyílvánvaló - hogy nem a wilsoni elveknek megfelelô népek önrendelkezése vezetett a határok ilyetén való megrajzolásához, akarunk e ez ellen tényleg FELELÔSSÉGGEL, érdemben tenni! Ami nem valami rózsaszín ködben úszó határoknélküli Európát jelent. A szomszédaink mind nacionalista alapon tagozódnak be az ábrándos európai közösségbe. Mint ahogy számukra a kommunizmus legfôbb haszna a területgyarapítás volt, és a magyarság asszimilálása, úgy nemzetállami törekvésükkel ma is ellentétes a magyar kissebbség bármilyen szintu" megerôsödése. És nagyon jól tudják hogy nem a magyar pártok kormányzati szereptétôl függ ez elsôsorban... ez csak néhány elôkelô pozíciót jelent. Középkori módszer, nem újdonság... Emelj ki az elnyomott nép képviselôi közül néhányat, fizess befolyással és hatalommal - hálásak lesznek érte, és ôk lesznek a "nép hangja". A rendszer részeként sokkal jobban lehet elsorvasztani valamit, mint a nyílt szembenállással. Ezért! Csak a hülyéknek nem nyílvánvaló, hogy erôteljesebb nemzeti érdekérvényesítéssel lehet keresnivalónk az EU-ban, mégha ez más nemzetek érdekével ütközik is. Ennyit Trianon szégyene után ki kell harcolnunk! Ennyi jár! Ez mint nemzetstratégiai érdek, a kárpátmedencei magyarság összefogását jelenti, aminek legális és kézenfekvô megoldása a területi autonómia, amit le kell nyomni szomszédaink torkán! Nem személyi! Közösségi, mégpedig a magyar közösséget összefogó területi autonómia. Aki nem érti meg, hogy ez a mindennapok valóságát jelentené - szemben azzal a megfoghatatlan ködös eszmével, és azzal a nyílvánvaló hazugsággal, hogy a nagy európai családban mindenkinek ugyan olyan jogai vannak. Az a trükk ebben, hogy ilyen esetekben a jobb érdekérvényesítô képességu" fél visz mindent. És ez persze, nem a nacionalista Román, Szlovák vagy Szerb hatalom tenyerébôl evô kisebbségi pártelitet jelenti. A magyarság így vesztes marad! A világproletárságot az EU-ban keresô hülyék remélem minél kevesebben lesznek... és aki ma félve a felelôsségvállalástól, Európára akarja taksálni ennek a problémának a megoldását, az is - "legalább is- nemzetietlen bitang!" Hiszen, Európa nekünk annyit ér, amennyit a mi céljaink érnek Európnak! Milyen szép is volna, ha Gyurcsánytól nem csak félreértett elszólás lett volna az autonómia törekvések támogatása! Ha majd a pénzéhesproletárokban a nemzet iránt is lesz valami szolidarítás, akkor, és csak is akkor képzelhetô el a kárpátmedencei magyarság helyzetének javulása.