Félig-vegetáriánus vagyok, de nem tartom magamat sem elvakultnak, sem fanatikusnak és az én vegetarianizmusom indoka nem az, mint az itteni vegák többségéé.

Valaki példaként felhozta a Mari néni csirkéjét. Ha ezt a szálat gombolyítom tovább, akkor azt kell mondjam, hogy ha pl. a Mari néni az én falun élö nagymamám lenne, és amellett a termelési hagyományokat ismerö és örzö parasztgazda, és kicsi farmján tenyésztene néhány malacot, meg lenne kb. két tucat tyúkja (+ kacsák, libák); akkor bizony én megenném az ö házi kolbászát, kacsasültjét, tyúkhúslevesét, mert tudnám, hogy ö milyen takarmánnyal eteti az állatokat, és milyen növényvédö szereket használ vagy nem használ a konyhakertjében. Nyilván az olyan parasztgazdák, akik emlékeznek a saját szüleiktöl vagy nagyszüleiktöl tanultakra, kevésbé preferálják a mesterséges és vegyi anyagok használatát, mint a nagyüzemi termelök.

 

A fövárosban élve és Mari néni híján nem eszem meg a húst, mert a piacon már a hentesboltok mellett elhaladva kifordul a gyomrom a fertötlenítö rothadó hússal keveredö büzétöl (ilyen agresszív fertötlenítöszer-használatra ott van szükség, ahol tényleg nagy a dzsuva, csak úgy hemzsegnek a bacik), ahol ragad minden a többhónapos mocsoktól - tehát nem a hús levágása helyén van a baj gócpontja, hanem a tárolás, feldolgozás, szállítás és árusítás higiéniai körülményei katasztrofálisak. Gyerekkoromban a vérhassal azonos tüneteket produkáló és annak súlyosságával is egyezö bélfertözést kaptam (nem szalmonella, hanem valami cifrább), aminek az orvos véleménye szerint kizárólag fertözött (csirke)hús lehet a forrása.

 

A feldolgozott húskészítményeket pedig a magas élelmiszeradalék-tartalmuk miatt kerülöm.

 

Ugyanekkor nem állítom azt, hogy egyes zöldség- és gyümölcsfajtáknak ne lehetne negatív élettani hatásuk akár a tömegtermelés miatti génmutáció következtében, akár a szermaradvány-tartalom miatt. De pl. az öszibarack magja (magas cianidtartalom) olyan keserü, hogy azt épeszü embernek nem jut eszébe megenni, tehát müködik a természet fékezö ereje. A sárgabarack magja viszont már problematikus, azt sokan - így én is - szerettem megszárítva feltörni, lehámozni, majd a fehér részt csemegeként fogyasztani... :P

Meglepett az általad belinkelt tanulmányban, hogy cereáliákat (kenyérféléket) lehet a táplálkozási piramison belül a legmagasabb arányban fogyasztani. A legújabb fogyókúrás és "egészséges életmódot" reklámozó receptek szerint éppen ezeket kell drasztikusan lecsökkenteni, esetleg elhagyni. Persze magam nem értek vele egyet, s nem csak azért mert a gyomrom tiltakozik a legjobban az Atkins-diéta ellen, hanem azért mert még a cukorbetegeknek is szükségük van egy adott szénhidrát-mennyiségbe, ami kenyérfélékböl nyerhetö. Namármost, ha a cukorbetegek nem mellözhetik, akkor hogyan mellözhetnék az egészséges emberek?