napok szerinti leosztásban, a pihenőnapokat nem számítva:

 

- Sagres, Cabo de S. Vincente, menhirkeresés, burgau-i omló erőd

- Monchique hegység, Monchique, Foia csúcs

- Ria Formosa N. P., Tavira (szépséges!), Castro Marim N. P.

- Ponte da Piedade, Lagos, tengerparti séta (ez volt épp Karácsonykor)

- Lisszabon dióhélyban

- Praia de Rocha (ide jártunk fürödni, gyönyörű a part, csodásak a sziklák), Silves

- Mértola (óriási élmény volt, 10 éves fiam kedvenc városa lett), Almodovar

- Caldas de Monchique (ne hagyjátok ki, ha arra jártok, egyedi az "aurája", az a hely tud vmit, a patak sziklába vájja medrét, itt-ott forráskák, burjánzó növényzet...), Aljezur, Odeceixe (hát az vmi káprázat, tünemény városka a domboldalon malmocskával a tetején, melynek bejáratánál egy megtermett asszonyság kötöget, azután kanyarog a nemtommilyen folyó, hogy kikössön az óceánban, madarak, süvöltő szél, hatalmas, fekete gránittömbök, néha tériszonyom volt séta közben)

- Praia do Carvalhal (szintén nyugaton), Zambujeira do Mar, Cabo Sardao (lenyűgöző), Vila Nova de Milfontes, Amoreira(sokszínű sziklák kavalkádja, az út a tengerig a szokott mocsaras-madaras, nagyon érdekes)

- Evora (nagy bánatom, hogy a csontok kápolnája zárva volt, mint sok-sok múzeum és látványosság), Mourao, Monsaraz (ha lehet még fokozni, tömény középkor és így túristátlanul időutazás a javából), menhirkereső

- Loulé (ki tudja miért, totál kihalt volt, bedeszkázott házak, ember alig, pedig nagyon szép város, egy régi, omladozó házba bemásztam és ezüst kilincset fényképeztem, azután volt egy naiv szentkép a falra festve, körülötte omlott a vakolat, a ház a várfalra volt biggyesztve, gondolom, kb a várral egyidős lehetett hatalmas, tágas szobákkal, polgári ház a hódítások korából, a régmúlt dicsőséget áhítva, halálra ítélten, műemlékvédelemmel mi van???, Salir, Alte (szép a folyócskával, forrással, szerintem nem sokan állnak meg itt)

- Alcoutim, menhirtúra elhagyatott hegyi utacskákon mérsékelt sikerrel, de egy omló malmot és ősrégi hidat azért találtunk

 

keveset láttunk, mert a 8 hónapos kisfiúnk miatt nagyon messze nem mertünk kalandozni, már a Lisszaboni utat, ami 270 km volt oda + 270 vissza eléggé rossz néven vette, ott persze a st Jeromos zárva volt; a szállás meg annyira tetszett, hogy nem akartunk feljebb költözni félidőben. egésezn biztos, hogy vissza fogunk menni, annyi minikatarzis ért minket...