Pont ilyesmire is gondoltam. Számomra részben az anyósom elleni akcióként hozott sikert - néha jó érzés belerúgni másokba (a nem normális anyósokba különösen:-). Gyakran van a gyerekek étkezési allűrjeinek is ilyen vonatkozása van. Persze az ilyen dolgok nehezen tudatosíthatóak, de ha mégis, akkor "sokat hoz a konyhára". ------ Hoz kellemetlenséget is - itt ne egészségügyi hatásokra gondolj - bizonyos társasági eseményekből, együttevésekből ki lehet esni, egy idegen városban nincs hely hol egyek, a vegetáriánus tanuló nem tud a többiekkel együtt enni, tanárok toszogatják őket e miatt és példabeszédeket mondanak ellene. Talán a leg kellemetlenebb szituáció, mikor egy kedves ember szívből megkínál valamivel amit a szokásunk szerint nem fogyasztunk, de amit külön nekünk készített - ezeket a helyzeteket külön meg kell tanulni kezelni (egyszer szegtem meg e miatt a saját szabályaimat - túléltem:-). Átlagos magyar közegben a vegetáriánus egy kicsit "más", kicsit dilis - bár megjegyzem, hogy a legtöbb rúgást és megvetést a fanatikus vegáktól kaptam, hogy milyen helytelenül táplálkozom (főzés, tej, cukor) Visszaolvasva a topikban ... egyfajta kényszercselekvés jelleget is ölthet a dolog - az állandó aggodalom, hogy helyesen táplálkozom-e olyasmi, mint mikor valaki ötpercenként kezet mos.