A götz-babát nem ismerem, az az én gyerekkoromban nem volt annyira elterjedt. Csak barbie-jaim voltak meg hagyományos alvós babák és macik. Utóbbiakkal kevésbé szerettem játszani, inkább csak iskolás korom elött.

Fadarabokkal, botokkal csak kinn a szabadban játszottam, otthon egyedül a ceruza volt az egyetlen fából készült tárgy, amivel szerettem játszani (rajzolni), de azt nagyon. :) 

Volt fa építöjátékom is, de abban pont az idegesített, hogy lecsúsznak egymásról a darabok, nem lehetett rögzíteni mint a legót. Kértem is a szüleimet, hogy adják oda valaki másnak. :P 

 

A mesefigurákra visszatérve: a waldorfosok sz.v.sz többet ártanak, mint használnak a gyerekeknek, ha abszolút ki akarják tiltani az életükböl a tévét vagy a mozit, a mesefilmek alapján kiadott képeskönyveket vagy újságokat és "megbélyegzik" a gyerekek kedvenc mesefiguráit! Azzal egyetértek, hogy a gyerekeket elsösorban arra kell ösztönözni, hogy kinn a szabadban játsszanak sokat és otthon vagy az óvodában/iskolában is "értelmes" játékokkal foglalják el magukat és ne a tévé/számítógép nevelje fel öket mint elektromos babysitter (villanypásztor). Azzal viszont nem, hogy abszolút tiltsuk ki a tévét a gyerekek életéböl. Szerintem rengeteg igényes rajzfilm, bábfilm és ifjúsági film van (igaz, mostanában már nem készül sok jó, vagy nem a jókat importálják), amit érdemes a legtöbb gyereknek megismernie; söt, a "gyerek-alapmüveltséghez" hozzátartozik.

A gyerekeknél egy (vagy több) mesehös van olyan fontos, mint az a kis plüssállatka vagy baba, vagy bármi más, amivel elalszik éjjel vagy dédelgeti, ha szorong.