Ez roppant érdekes! Gyerekkoromban nekem családi szokások miatt "kellett" szalonnát, körömpörköltet, hurkát-kolbászt, disznósajtot meg hasonlókat ennem, de igazán sohasem élveztem az ízüket; varázsa inkább a családi együttlétnek (nagyszülök, keresztszülök, unokatestvérek + mi együtt) volt. Meg a füszereknek. Például az abált szalonnát a tetején lévö fokhagyma-piros paprika páros tette ízletessé, a hurkát-kolbászt és a disznósajtot is a füszerek meg hozzá a savanyú uborka/káposzta. A sült szalonna (vagy sült virsli) is csak tojásrántottával és jó adag paradicsommal, paprikával volt finom; esetleg még hagymával is.

Már dolgozó felnött ember voltam, amikor egyszerüen megundorodtam a húsoktól. Az elöbbi példák pedig azt erösítették meg bennem, hogy régen sem szerettem én igazán a húsételeket, pusztán a család kedvéért ettem (nem kényszerítettek, csak én nem szerettem kilógni a sorból és finnyáskodni) és a füszerek, kísérö zöldségek kellemes íze "tévesztett meg".  Miért ne ehetném és élvezhetném a növényi eredetü ételeket önmagukban, miért "mellékesek" vagy "járulékosak" valamilyen húsétel mellett? - Tettem fel magamnak a kérdést. Amióta javarészt növényi eredetü kajákat fogyasztok, úgy érzem kiszélesedett számomra az íz-paletta és sokkal intenzívebbek az ízek, jobban élvezem az evést. És nem hízok! Mert nagyobb mennyiségü zsírt elsösorban a húsok tartalmaznak. A hideg húskészítmények (pl. felvágottak, virsli, szalámik) a zsiradékon felül meg rengeteg rákkeltö anyagot (tartósítószerek, állományjavítók, színezékek, stb.). Meg persze az olajos magvak, de azok hamar eltömítenek - pl. földimogyoróból egyszerüen nem lehet túl sokat enni.