Anyabanya!

Oláh Andornak az volt az egyes számú erénye, hogy az embereket orvos lévén megtanította arra, hogya gyógyszerek nélkül egészségesebben élhetünk, mint azokkal. Hatalmas tudást szedett össze és át is tudta adni. A szerepét nem lehet kisebbíteni a magyar egészsgékultúrában. Az immunrendszer működését tőle tanultam meg először. A könyveit ronggyá olvassák és kincsként őrzik, akinek még megvan. Sajnos az utókor, különösen azok, akik a negatív példákat valamiféle érvként próbálják felésorakoztatni, nem látja a lényeget. Oláh Andor is kutató volt, aki saját szervezetét is kísérleti terpként használta. Ki tudja, hogy törekvlései nélkül meddig élt volna? Vagy Ferencsik Pista meddig élt volna? Egy dolgot véssetek az eszetekbe: Az ember a legritkább esetben, talán tigristomi és mostanában egyre több fiatal  a kivétel, de általában a betegség és súlyos betegség tudja csak az okos embereket eltéríteni a helytelen táplálkozástól. Ez azt feltételezi, hogy számos funkció már nem állítható teljesen vissza. Ezen kívül: Oláh Andor orvos volt, mint mondtam és nehezen tudta az orvosi dogmákat  kitörölni a tudatából. Az utolsó percig itta a tejet. Vagyis az utolsó előtti percig. Halála előtt, jól emlékszem, néhány hónappal azt írta: Amióta a tejet is elhagytam mág jobban érzem magam... Lajos atya, akiről, gondolom, nem halottál, agyi érelmeszesedésben halt meg közel 90 évesen. Az ő könyvének egyik kiadásában a tejről és termékeiről szóló rész tintával át volt húzva...Szendrői Évától kaptam, ha jól emlékszem. Őt is nagyon régen láttam. Tudna mesélni nektek olyasmiket, amitől tényleg hanyatt esnétek. Ő a műtasztalról szállt le és legalább ötféle halálosnak mondott betegségből gyógyult ki Lajos atyával való találkozása után. Lajos atya ingával határozta meg a jó és rossz ételek fajtáit. Korábban, mielőtt a vércsoportos étkezés nem jelent meg a köztudatban, én is tapasztaltam Körbler pálcás máréssel azt, hogy a csicseri borsó, vagy a lencse nem jó mindenkinek. Vagy a mák pl. Stb. Ezért vannak a vércsoport-diétás tanácsaim. Az, hogy az állati dolgok milyen szinten konfrontálnak az emberrel, gyerekek által is megtapasztaltam. Egyik ismerősöm képzőművész és gyerek-kézműves tábort vezetett a saját lakásán. Volt ott legalább 6-8 gyerek mindenféle korosztályból. Tartottam nekik egy kis előadást az egészéges életmódról és a végén érdekességképpen megmutattam a pálcás mérést is. Persze mindenki ki akarta próbálni.  A gyerekekben nagyobb a kíváncsiság, mint a betanult ellenkezés. Több gyereknek odaadtam a pálcát és elég sokan jól tudták kezelni és hitelesen tudtak mérni vele. Mielőtt elárultam volna nekik, hogy millen értékek mit is jelentenek a pálcánál, sorra megnézettem velük a hűtőszekrény tartalmát. Mindegyik ugyanazt mérte az állati dolgokra... Nem éppen kedvezőt. Nem mintha nem bíztam volna a saját mérésemben, de azt akartam, hogy ők maguk tapasztalják meg, mi a jó és a rossz közötti különbség. Figyeld meg, hogy a civilizált emberi világban ez a két kartegória milyen sötét és zavaros ingoványba van merítve. Soha nem tudod meg, mi a jó és a rossz neked magadnak. Ha megtudnád, egyből elhagynád a fogyasztói világot. Van egy topic a biorezonanciás allergiatesz, ami évek óta pang... Semmi perc alatt minden bolti holmiról be tudom bizonyítani, hogy milyen fokon ártalmas az embereknek. Ehhez mit szólsz?