nem ő énekli a smoothos számot? vagy az tök más?

amerika rock-költői még:

Axl Rose. Ha belegondoltok (pl. Coma, vagy Estranged, vagy milyen tökéletes kis gyöngyszem a You Ain't the first..., bár nem tudom, hogy azt nem Izzy írta-e vajon) . Én legutóbb a Sweet Child O' Mine-on voltam kiakadva. Oké, hogy nem olyan irdatlan nagy mélység, de mégis: Mint dalszöveg, szerintem, óriási. Úgy értem, náluk azért az a minimum, hogy szól valamiről (a magyaroknál néha nincs értelme a szövegnek, nincs egyeztetve alany/állítmány, nincs eldöntve, hogy akkor most miről is szóljon a dal) vannak normális, vagyis nem gáz rímek, kijön a szótagszám és oké, hogy egy egyszerű szerelmes dal, de milyen pofonegyszerű, mégis hatásos költői képekkel (!) van kifejezve a mondandó (!) . Nem az van, hogy szeretlek, és annyi, hanem, hogy gyűlölöm, amikor a szemébe nézek és látok egy csepp fájdalmat. "her hair reminds me of a warm safe plac, where as a child I'd hide and pry for athe thunder and the rain, to quietly pass me by", vagy valami ilyesmi. Oké, hogy Los Angeles, hogy valahol giccses, de mégis. Axl nagyon tudott dalszöveget írni, is. És ott ilyenek mennek a rádióban. Nem beszéltünk Dylanről, meg Waitsről, meg Lou Reedről. Nálunk meg...

"süt a nap, kék az ég, már csak erre vártam rég, van egy szó, amit mondani jó"

Ennek pl. nincs értelme. Azon felül, hogy nincs miértje a dalnak.

Valahogy azt érzem, hogy idehaza nem veszik magukat komolyan a művészek. Mert az gáz. Ha pedig nem veszik magukat komolyan, akkor a közönség sem veszi őket komolyan.
A STP ki.ttul komolyan veszi magát. Kevés magyar együttest tudnék mondani, akik annyira komolyan veszik magukat, hogy a világszínvonal igényével álljanak színpadra.