A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet rendelkezései szerint a munkáltató a bérlettel való elszámolás ellenében köteles az utazási bérlet árának meghatározott részét (80, vagy 86%-át) megtéríteni. Ekkor a kapott összeg nem számít a magánszemély bevételének, így ez után adót sem kell fizetni. Az említett kormányrendelet nem tiltja meg a kötelező mértéken felüli térítést sem. Ebből következően szintén nem számít bevételnek a munkába járáshoz használt utazási bérlet teljes árának megtérítése akkor, ha a magánszemély átadja a bérletet a munkáltatójának.

Ha viszont a munkáltató úgy téríti meg a munkábajárás költségeit, hogy nem kéri a bérlet leadását (az előzőekben említett kormányrendelet ezt sem tiltja meg), akkor ez olyan költségtérítésnek számít, amelyet a magánszemély bevételének kell tekinteni. E bevétellel szemben költségként lehet elszámolni a bérlet teljes árát akkor, ha a magánszemély megvásárolja a bérletet és azt az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrzi. Ha viszont a magánszemély nem vásárol bérletet (más módon oldja meg a munkába járását), akkor a kapott térítéssel szemben igazolás nélkül számolhatja el költségként a kormányrendeletben meghatározott mértéket, vagyis a bérlet árának 80, vagy 86 százalékát, attól függően, hogy vonattal, vagy autóbusszal történő munkábajárásra tekintettel kapott költségtérítést.

Az utazási bérlettel összefüggő, az előzőekben ismertetett költségelszámolás szempontjából munkábajárásnak a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás minősül.