Lám, lám, némi polémia bontakozik ki ezeken az oldalakon. De hát miért is ne? Mindannyian tudjuk, hogy nincs olyan válasz, amely után ne lehetne újabb kérdést felvetni. Ha nem is lényegretörőt, ha nem is előbbrevivőt, de egy olyant legalábbis, amely értelmezési nehézségeket feszeget. Kár leragadni a "sétálóutcás" hasonlatnál.

Sokféle ember van. Én azok közé tartozom, akiket egy cseppet sem nyugtalanít, ha nincs egy biztos pont az életükben, ugyanis élvezem a zuhanást. Legyen a törzsasztal is olyan, mint az élet: beszállsz, sodródsz, aztán egyszer csak kiszállsz. Akik szabályokat alkotnak, mindezt nyilván azért teszik, mert zavarja őket, hogy már nem tudják áttekinteni az eseményeket, a dolgok kifolynak a kezük közül. Pedig ez a hozzáállás tulajdonképpen emberi gyarlóság – úgy hívják, hogy mohóság.

Mekk, mikor NET-es társadalomról, illetve a NET-es társadalomból való kitaszítottságról beszélsz, átérzed ennek a kijelentésnek a tartalmatlanságát? Itt emberek vannak, akik kommunikálnak; talán egy kicsit hatékonyabban, talán egy kicsit gyorsabban, mint mások. Bárki, bármikor továbbhajózhat a Wild Wild Waven, aztán hogyan akadályozod meg, hogy új ismerősöket szerezzen?

Valentinó, neked micsoda nyilas dumád van!