Csiszolás ügyben: én ugyan nem vagyok mérvadó, de nálam a 200-300-as papír sem ritka, vagyis ez a minimum. De az ilyen-olyan ékszer-hangszer kategóriájú dolgoknál az 1000-es sem ritka. Ahhoz, hogy a durva esztergálás, csiszolás nyomait teljesen eltüntessem (most kizárólag keményfáról beszélek) legalább 4-5 lépésközzel szoktam eljutni a legfinomabb felületig. Csiszológép gyanánt egy HOLZ-HER 2420-ast használok (csak 75mm széles) és elégedett vagyok vele, igaz nálam igán ritkán és keveset fut. Jó drágán vettem (6 éve 60ezer felett volt) ma már talán olcsóbbak, igaz ez a cég mára megszűnt, pontosabban más néven fut. Miután nekem nem volt elég az a vászonfinomság amit árulnak (kb. 180-ig) így én a VITEX-nél csináltattam különféle szemcsézetűt 400-as finomságig. A végtelenítést nem a legjobb módon csinálták (egy alvállalkozójuk) mert nem lapolják át a vásznat csupán hátulról egy erős kék színű ragasztószalaggal egymás mellé ragasztják. Olyan gondom ugyan nem volt, hogy elszakadt volna, de azért a finom vásznaknál már jelentkezik egy kis "ütés", amikor a ragasztott rész dolgozik éppen. Ezt az egész akciót egyébként egy korracél lemez csiszolása miatt vettem (tehát nem fához), de nem jött be a dolog, drágább volt a sok elpusztított szalag, mint amennyiért a fémcsiszoló szakik dolgoznak. Igaz ők csúnyábban mint én....