ez azthiszem egy 99-es cikk MEGYESI GUSZTÁV: Mancit, sajnos, nem veszek

Arra akár rávenni engem Szále László barátom a Nemzeti Sportban, hogy vegyem meg a Fradinak Telek Mancit. Nem egyedül persze, mert a szlovákok csak minimum 150 ezer márkáért hajlandók eladni a játékost, hanem úgy ezredmagammal, szurkolóilag, olyan neves ôsfradisták társaságában, mint Sinkovits Imre, Koós János, Aradszky László. Telek ugyebár mindig is karizmatikus egyénisége volt a klubnak, teljes szívével az Üllôi úton akar futballozni, a szakmai vezetés is számít rá, úgyhogy itt a lehetôség, hogy az Erkölcs-Erô-Egyetértés jegyében a Fradi-drukkerek összefogjanak, a klubnak nincs egy fillérje sem.
      Én szeretem Lacit. Fradista is vagyok, de hát most mit csináljak. Még sohasem vágtam bele hasonló üzletbe, pláne nem Sinkovits művész úrral. De tegyük fel, belevágok. Összejön a pénz, átadjuk a Fradinak, Telek a miénk. Akkor mi van? Abba most nem mennék bele, hogy tényleg mi történik, ha Telek már a harmadik meccs után megsértôdik Muchára, mert az edzô más felfogású játékot kér tôle, mi több, edzés elôtt ki is oktatja ôt futballból, tehát mennie kell. Akkor visszakapjuk a pénzünket? Vagy fordítva: Telek óriási formát mutat, s szezon végén a Fradi újra el tudja ôt adni félmillió márkáért. Akkor tejel nekünk a Fradi? Ad valami jutalékot, elvégre az üzlet az üzlet?
      Plusz az adóvonzatok, ki fizet adót, illetéket, s kinek a tulajdona lesz a játékos?
      Jó, ezek technikai részletek, semmiség.
      Hanem, hogy itt most megint az Erkölcs-Erô-Egyetértésre van hivatkozva.
      Tegyük fel, van erkölcs. Nos, ha nekem van akárhány márkám és ízig-vérig fradista vagyok, és erkölcsös fradista, akkor eszembe se szabadna hogy jusson Mancit, akárkit venni. Nekem az erkölcs jegyében elôször is az egy éve hitegetett játékosok elmaradt bérét kellene kifizetnem, de még elôtte Nyilasi és a többi edzô pénzét, mert nekik nagyon is erkölcstelenül és cinikusan nem fizet a klub az erkölcsös Torgyánnal az élen.
      Ami az erôt illeti, a Fradi-szurkoló csakugyan erôs, tegyük fel, anyagilag is. Csak kissé furán venné ki magát, hogy az a klub fogad el egy 150 ezer márkás ajándékot a szurkolóitól, amely sorozatosan becsapja ôket. A mai napig nem számoltak el a klubnál a BL-tôl kapott félmilliárd forinttal, s teszem azt, Lisztes vételárával. Az Erkölcs-Erô-Egyetértés jegyében egy szemüveges könyvelônô fogja elvinni a balhét, ôt fogják kiüldözni a városból, a többiek sehol. Ha van erkölcs meg erô, akkor vegye meg a Teleket zsebpénzébôl a Szívós, a Páncsics, a Plank kft. Havasinéval az élen, karitatívkodjon a Havasi is, a szaknévsoros Bodnár, a Fradi alapítvány vezetôi meg az álmenedzserek, akik az öltözôben lapulnak a sarokban és kaszálnak. Vegye meg Mancit az összes volt Dicobe-párti, meg akik elzavartak minden más érdeklôdôt, akik üzleti alapra akarták helyezni a Fradi működését. A Fradi ugyebár Magyarország. Akkor pénz se kell, elég az eladhatatlan vízidisznókat meg az eladhatatlan búzával, tojással, tejeskannával megrakott szekereket szurkolóilag az Üllôi útra terelni, a zseniális üzletember Torgyán és Szabadi alelnök majd eladja az árút, az érte kapott pénzbôl miénk még a Ronaldo is.
      S volna persze, az egyetértés. Ha most összedobnánk a pénzt Mancira, szem nem maradna szárazon. Ódákat zengene mindenki a Fradi-család összefogásáról, egyetértésérôl, a klubvezetés ezt a gesztust aztán reflexszerűen a beléje vetett bizalom és az eddigi munkája sikerének jeleként fogná fel, ami még hagyján, de az elôzô vezetôk, pénzeltüntetôk mind legitimizálva éreznék korábbi tevékenységüket, hiszen a szurkoló megbocsátott. Jönne vissza a régi. A lényeg nem változna, hiszen minek, majd a szurkoló segít, arról nem is szólva, hogy az ilyen karitatív akció minden volna, csak piacgazdálkodás nem. Vissza a szarba, romantikus alapon. A régi modell a szurkolók pénzesszatyrából összerakva. És ha már megvettük Mancit, a hülye szurkoló megvehetné Vincze Ottót is, visszahozhatná Pálingot (legalább annyira ôsfradista, mint Telek), és idehozzuk Rivaldót is, elvégre centenárium van, nemzeti érdek, hogy a Fradi bajnok legyen. Semmi se drága. Sôt, szurkolóilag összefogva befejezhetnénk a székház felújítását is, csak kis maltert kérünk, utána befedjük a stadiont, a Laci által említett Fradisták a Fradiért Alapítvány bankkártyáját meg személyesen adnák át a klub prominens vezetôinek, költsenek belôle kedvük szerint, abból mindig a klub jött ki jól.
      A legszebb viszont a Kennedyre való hivatkozás, miszerint „ne azt kérdezd, mit tett érted a klub, hanem azt, hogy te mit tehetsz a klubodért", ami tényleg szíven bír ütni. Csak hát az én gesztusom ennek a Fradinak maximum annyi, hogy hétrôl-hétre ha jegyet veszek, s mikor úgy látom, hogy az Üllôi úton tiszta és átlátható minden, azt se bánom, ha tizedikek.
      Mert ki találta ki azt a marhaságot, hogy minden áron, bármi áron bajnoknak kell lenni?