gyümi, én is hasonlóképp vagyok, egyfelől avval, hogy _mindenről_, amit látok-hallok-olvasok, a féltés jut eszembe, másrészt meg én szinte _semmin_ nem könnyeztem a szülést megelőzően (max. a röhögéstől:)), és hiába 2 és fél éves már a csaj, ez a minden_gyereksztorin_bőgés és nem múlik...

Hehe, asszem ebben sem vagyok különleges, minden anya így van ezekkel a dolgokkal, úgy láccik:)