Ilyen vonatkozásban teljesen egyet értek veled! Mesterséges politikai kasztrendszerek vannak ránk kényszerítve. Valójában nincs se ilyen se olyan oldal...

Ötvenhatnál hagytuk abba a megtisztulási folyamatot, onnan kell folytatni és meghatározni magunkat. Ami biztos: hogy magyar lehet mindenki, aki akar! Csak érezzük ugyan azt a felelősségteljes szeretetet, ami nem tűri ha bárki is gyalázza, Örüljünk ha valaki tettben és szóban is fontosnak érzi ezt kifejezni, védjük meg közös szerelmünket, de legyünk türelmesek azokkal, akik ebben a családban akarnak élni de nem fogadják el a család szokásait, évszázados hagyományait, a toleranciát szajkózzák, de amikor azt mondjuk nekik hogy szeretlek, foghegyről vetik oda hogy: dögölj meg! Különben is, nem szeretsz. És jót röhögnek az idealizmusunkon.

Az emberben eredendően rengeteg rossz van, ami bomlaszt...  elgyengít, meglazítja az emberi kapcsolatokat.

A feladatunk, hogy segítsük egymásban meglelni az eredendő jót.