A mi családunk sajnos az ellenpélda: mindannyian szenvedtünk, mint a kutya. Én 4 évesen estem át rajta, de a mai napig bennem van az a kínzó, égető-viszkető érzés, az egész testemen. Végül csak az arcomon maradt meg párnak a nyoma, apró lyukacskák, semmi komoly, de _akkor_ iszonyú volt. Az öcsémnek is dettó.

Szal ha tudnám, hogy ez úgy megy, ahogy hugod gyerekeinél, egy szavam nem lenne, de erre _nincs_ garancia.

És én hiszem, hogy a gyerek immunrendszere dolgozik keményen nap-mint-nap, eszik ez a lány földet-retket-minden mocskot, jár közösségbe, stb, ha ezt az ellenagyanot speciel nem saját maga állítja elő, hanem megkapja, _szerintem_ nem dől össze a világ.

De ez ugye csak elmélet, egyelőre ott tartunk, hogy elvileg jóóóval nagyobb annak az esélye, hogy gyermekemben már lappang a cucc és mondjuk _e_ miatt nem eszik 3 napja;))