1) Ami összekeverhető, azt nem kell összekeverni. És ha valami többféleképpen érthető, akkor nem kell az egyik értelmezés alapján kijavítani a megjeghyzést tévőt.

 

2) A közmegegyezés nem megmutatható, annak mibenlétéről is csak konkurens vélekedések léteznek. Ez nem szociálstatisztikusok tudományos közleménygyűjteménye, hanem véleménycsere.

 

Én megegyezem azzal, amit a vitapartnered írt. Felhívtam még két rokonomat, ők is megegyeznek. Akkor ez már közmegyegyezés, tehát továbbmehetünk.

 

Vagy eljátszhatjuk a "definiáld a közmegyegyezést" , de ekőbb definiáld a definíciót" játékot, csak ez még ordasabb félreértése vagy szándékos félreértésae a közegnek, amelyben írsz.

 

3) Jakobinus stb.

 

A "tu quoque" zugügyvédi állogikai csapda egyik jellegzetes esete. Pillanatnyilag az egyházakról van szó. Minden egyéb jogfosztás, népirtás, pszichodelírium említése kerülendő egy konstruktív vitában, mivel az nem feltételezhető, hogy a vitában válaszolónak joga van kijelölnie a vitatandó kérdések sorrendjét, hiszen a vita tárgya pontosan ki van jelölve.

 

Analógiák használhatók, de nem csak odahordva, lazán, hanem az analógia megalkotójának kötelessége, hogy megmutassa, milyen nem triviális alapon kívánja éppen az áltatal választott eseméynt összehasonlítani a tárgyalttal. Azt akkor se követelheti meg, hogy az ő általa megjelölt tárgyról szóló vita folytatódjék az eredeti helyett.

 

4) Gyakran ostobák ostobáznak. A nagyhangú, látszólag logikai alapokon nyugvó, letorkolló baklövések nem konstruktívak. Ha meg nem konstruktívak, akkor mivégre írod őket?

 

Sorozatban, mint tapasztalom, ezért szóltam.