Magának kiválasztott minket Õbenne, az Õ akaratának jó
kedve szerint, kegyelme dicsõségének magasztalására,
amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben.
(Ef 1,4–6)

Ha csak annyit tudnánk, hogy magának választott ki bennünket
Isten, nem tudnánk semmit. "Kit kell ezalatt érteni – kérdeznénk
–, milyen ez az ismeretlen, megfoghatatlan, hatalmas
Isten?" A tanítványokban is ott bujkált ez a kérdés. Filep
kimondta: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát." "Aki engem
látott, látta az Atyát" – felelte neki Jézus. (Jn 14, 8–9) Az
Atya olyan, mint Jézus. Egy asszony mondta egyszer boldogan:
"Tudtam az Istenrõl és tudtam Jézus Krisztusról – külön-
külön. De most már együtt!" Kiválasztatásunk Krisztusban
zajlik. Áldott legyen az Isten, hogy Krisztusban
megmutatta nekünk magát, és hogy bennünket elválaszthatatlanul
összekapcsolt Krisztussal, és így önmagával. Krisztus
az Atya Szerelmese – szentséges szerelem fűzi õket
egybe; s ebbe a szeretet-kapcsolatba mi is belefoglaltattunk.
Ágoston ezt írja a Szentháromságról: "Az Atya szereti a Fiút,
a Fiú szereti az Atyát, és ez a szeretet maga a Szentlélek." VISKY FERENC: MÉZ A SZIKLÁBÓL
– Áhítatok az év minden napjára –